Mit tennél elvált szülőként, ha a másik szülő folyton elkéri a 12 éves gyermek zsebpénzét?

1) A teljes rokonságot megkeresném, hogy NE adjanak többé neki zsebpénzt, mert a tróger szülője elkérincséli tőle.

2) Én sem adnék többé neki csak úgy, hanem bizonyos elvégzett munkákért csak. Komplett lakás kiporszívózása 500 Ft. Kertben fű lenyírása 1000. Így, hogy verejtékével keresné meg, mindjárt nem adná olyan könnyen tovább azt a pénzt a semmire.

Szerintem nem a szülő identitása itt a lényeg..gondolom a kérdező direkt nem apának és anyának hívja a "feleket". De sokan ismét megragadták a lényeget.

Le kell ülni a gyermekkel és jó hosszasan elbeszélgetni vele. Valahogy neked kell rá hatnod, hogy ne adjon többet az exnek. Először kedvesen, majd kissé fenyegetőbb jelleggel. Ugyanezt az exxel is eljátszani. Undorító dolog egy 12 évest így kihasználni. Takarodjon a bankba és kérjen ott kölcsön.. És gondolom mennyire kölcsön kéri, tuti soha nem kapja vissza a gyermek. Szép kis szülő az ilyen. Legyen az az apa vagy akár az anya!!!

Elvált nő, anya vagyok.

A 10 éves gyerekemnek van junior számlája saját bankkártyával, amiket normálisan tud használni is a net ankkal együtt.

Az ilyen számlákra jellemzően gyűjteni lehet, illetve max kàrtyával vásárolni, de pl utalgatni, csoportos beszedèst tenni rà nem… ez nagy előnye, megtaníthatja a gyerekeket picit tudatosabban gyűjteni, de arra azért alkalmas marad, hogy vegyen magának egy szendvicset a sulis büfében, ha úgy alakul :)

Esetleg ez lehet a megoldás- a kártyát sem muszáj kérni, illetve (ha a gyerek felismeri a problémát!!!) tarthatja nálad a kártyáját, akkor nem tud a másik szülő elvenni belőle.

Ehhez mondjuk az kell, hogy jogilag te legyél az a nagykorú, aki a számlát nyitja neki (ami egyébként az ő nevén lesz).

Ilyen helyzetben csak netbankos számlakivonat (postait lemondani), pin kódot nem elárulni és a bankkártyát (ha kell) bankfióki átvételre kérni.

A gyereket pedig felvilágosítani a NEM szó jelentéséről is…

Nyilván más a helyzet valamennyire, ha az őt nevelő szülőnek van kenyérgondja (bár a gyerek pénzét ezesetben sem nyúljuk le…de gondolom nem az éhezés fenyeget…)

Kellene annyi példamutatás és becsület eg felnőtt embertől, hogy betartja a szaváz, illetve nem veszi el a kisebbtől… szomorú ez egyébként.

Nálunk is szokott olyan lenni, hogy kell egy százas vagy felváltani egy kétezrest apróra gyorsan… mert a fémpénzek gyakran a gyereknél landolnak…és igen, van, hogy azonnal nem tudom visszaadni, de egyrészt észben tartom és amilyen gyorsan lehet (lehetőleg még aznap) becsülettel visszaadom és igenis lehet érte figyelmeztetni, nem ordítjuk le a gyereket, ha szól, hogy tartozom neki.

Ez is normálisnak kellene, hogy legyen egy csalàdban, hogy merjünk szólni a saját érdekünkben és ne kelljen megtorlástól tartani.

Ha valami nagy tragédia miatt mégis olyan nehéz helyzetbe kerülnék, hogy csak a gyerekem pártízezer forintja lenne az egyetlen esélyünk arra, hogy ne kapcsolják ki a villanyt, legyen ennivaló az asztalon- akkor is ELŐRE leültetném, elmondanám, hogy mi a helyzet és nagyon komolyan KÖLCSÖN kérném tőle… majd minden erőmmel a helyzet javításán dolgoznék és akármilyen apránként is, de bizony visszaadnám feltétlenül.

10!

A férfiaknál nagyon ritkán helyeznék el gyereket, ergo a kérdező az apuka.

Én közölném az összes pénzt adó rokonnal, hogy egy ideig hanyagolják a "pénzt adok ajándékba" dolgot, mert az exed felnőtt ember létére a saját 12 éves kisgyerekét húzza le pénzzel. A gyerekkel meg elbeszélgetnék, hogy nagyon szép, hogy segíteni akar, de sajnos ez így nincs rendben.

Csúnya dolog tudom, de ha ez folytatódik, akkor nem engedném a gyereket az ex közelébe többé. Ez ha így megy, akkor odáig fog fajulni, hogy majd a munkába állásnál a fizetését is odaadja neki.

"Ehhez mondjuk az kell, hogy jogilag te legyél az a nagykorú, aki a számlát nyitja neki (ami egyébként az ő nevén lesz)."

Ami ugye kizárt, mert a gyerek jogi kepviseloje az a szülő, akinél anno a bíróság elhelyezte, a szamlanyitashoz pedig vagy mindkét szülő egyutt es jelenléte kell, vagy a gondozó szülő és az ezt igazoló jogerős bírósági ítélet.

Számlát nyitnék. És nem,nem a gyerek nevére,hanem a sajátomra. Majd megkérném a rokonokat,hogy a gyermeknek szánt pénzt ideutalják. Legalábbis ha nem is mindet,de valamennyit,hogy az legalább megmaradjon. Ha a gyerek szeretne valamit,pl egy játékot,azonnal adnék neki belőle,de azért nem,mert a másik fél elkéregeti.

Tudom,ez így kicsit drasztikus,de ha a gyerek látja,hogy azt a pénzt magára is költheti,akkor talán leesik neki,hogy mi a helyzet.