Ettől lennék “rossz gyerek”?

Szerintem jól teszed. Én is kiraknám apámat ha lehetne, de sajnos jogilag nem tehetem meg, a haszonélvezeti miatt. Egyébként egy irigy, nárcisztikus tahó. Elvárná hogy gondoskodjak róla a haláláig (mert ő szenvedett velem xy évet, ezt a pofámba vágta), én erre mondtam neki hogy nem kértem az életet. Iszik, nem szedi a gyógyszereit, mégis él mint marci hevesen. Már nagyon unom, csak a probléma van vele. Én is azt hittem hamar elpatkol, de 85 éves és "semmi baja". Az egyetemi felvételimre ezt reagálta: Azért reménykedtem hogy nem vesznek fel...

Ezek után nyugodt szívvel írom, menekülj az ilyen embertől, ne gondoskodj róla, felejtsd majd el idővel. Soha nem lenne köszönet a fáradozásaidból, csak a szemrehányás lenne.

Attól, hogy öcsi néhány szépen gondozott egy macskát, nem jelenti, hogy anyukát is fogja. Egy macskát jóval egyszerűbb ellátni egy felnőtt embernél, pláne, hogy csak pár hétig, aztán (csúnyán, de) ennyi volt, nincs tovább.

Írom ezt úgy, hogy volt már macskám, egy idős rohadékkal kényszerültem 10 évig egy fedél alatt élni, akit részben én is gondoztam haláláig, és szociális gondozó és ápoló végzettségem van, annyi időssel és családi problémával találkoztam már, mint égen a csillag. Apámon láttam, mennyire kikészült, főleg az utolsó években, ez nem csak a saját hangulatát, az ő életét qrta szét, hanem az enyémet is, tekintve, hogy csak én voltam a közelében. Mivel a lakás az én nevemen van, és nem úgy tűnik, hogy lesz párkapcsolatom, addig itthon lakok, így ha apámnak szüksége lesz rá, segítem őt, de azt ő maga mondta, hogyha nem tudja magát ellátni, otthonba vonul, mert jutott elég belőle, hogy milyen xar dolog. Pedig imádom apámat, és ő is engem, egyáltalán nem arról van szó, hogy ne szeretném és csak púp lenne a hátamon, csak hát van az a bizonyos határ, amit korán megismertünk mindketten. Egyébként van a házban egy idős házaspár, két lányuk van, főleg az idősebb szokott napi szinten jönni munka előtt és/vagy után. Konkrétan ránézek a nőre és látom, mennyire kivan a nemlétező töke, szeretet ide, szeretet oda. Kedves édesanyátok nem hiszem, hogy úgy tervezi, ellubickol otthon néhány hetet, aztán meghal, hanem évekig szeretne élni. Mindenki, aki gondoz, gondozott otthon idős embert, tudja, hogy (nagyrészt legalábbis) nem az idős hibája, ez ezzel jár, megöregedett, azonban ez nem jelenti azt, hogy a képzett vagy képzetlen gondozó nyugodtan, nagy boldogan fogja végigcsinálni.

13-as, ezt nem lehet szívvel-lélekkel csinálni, repesni a boldogságtól. Apám volt hogy azon kiakadt, mert nem azt a kenyeret hoztam amit szeret. Megmondtam neki, hogy akkor dögöljön éhen, vagy hívjon taxit és mehet a boltba. Persze kussolt. Megfenyegetett azzal is, hogy a kést belém szúrja, ha nem hozok neki piát. Mondtam neki, hogy én meg hívom a rendőrséget, ez felér egy fenyegetéssel is. 11#.

Az ilyeneket otthonba tenni és viszontlátás.

9!

Nem csak azt jelenti, de ne zavarjon.

12!

Anyuka azt tervez, amit akar. Addig, amíg nem a kérdező nyakára tervez. Ő otthon akar maradni? Tegye. Ápolásra szorul? Oldja meg. Nem a kérdező dolga ápolni.

17!

46 éves vagyok és már 10 evvel ezelőtt is el volt döntve, hogy ha szükséges lesz, otthonba megyek. Nem Magyarorszagon élek, itt bármikor lehet idősek otthonába regisztralni és 65 éves kortól beköltözni. Nincs azzal semmij gond, ha az ember előre tervez és felkészül minden eshetőségre. Sőt, ez a normális.

Év elején nagymamám elég alaposan összetörte magát, műtötték is, aztán otthonba került mert nem tudjuk gondozni. 24 órás felügyeletet igényel, amit mi nem tudunk biztosítani, mert dolgozni is kell valakinek (mama nyugdíja meg konkrétan lóf*sz) így nem volt más választásunk. Közben a közelebbi rokonok nagyrésze felszívódott, még egy telefont se ejtenek meg hogy mizu van (de anno mindegyik jött a mamaához ha pénz kellett) a maradék meg leszól hogy miért nem hozzuk haza, beraktuk hogy ne kelljen vele foglalkozni stb. Undorító az egész.

Az otthonban szakszerű ápolást kap, vannak programok, normális étkezés és mindig van társasága, mi meg rendszeresen látogatjuk.