Van olyan, hogy a szülő halála örökre megváltoztatja a gyermeke életét?

Nekem is nagy változást hozott apám halála.

Agresszív alkoholista volt, az ő terrorjában nőttem fel azt hallgatva, hogy senki nem lesz belőlem. Sokáig nem is tudtam mit kezdeni az életemmel. Elég volt a tudat is, hogy él és otthon terrorizálja tovább a családot, vagy elég volt az a havi 1-2 látogatás ahhoz, hogy újabb 1 hónapra megalapozza a hangulatomat.

De több ismerős is hasonlóról számolt be. Volt aki már 50-60 éves és azt mondta, hogy csak azóta tud nyugodtan élni, azóta tud nyugodtan aludni, mióta az apja meghalt. Hiába élt előtte is évtizedeket egyedül.

Nekem apám halála szó szerint felszabadító érzés volt.

Utolsó éveiben attól rettegtem, hogy lepukkan a piától, és nekem kell majd ápolni. Amíg élt folyton ezt hangoztatta, hogy "majd ti ápoltok" "ez a dolgotok" "ezért vagytok". Rettegtem ettől.

Aztán meghalt, és szó szerint azt éreztem, mintha egy hatalmas terhet vennének le a vállamról. A halála előtt gyűlöltem. Utána hónapokig egyszerűen haragot sem éreztem, minden gyűlöletem elszállt, mert úgy éreztem, nincs értelme haragudnom, hiszen kire haragudjak?

Nekem ez adta meg a kezdő löketet az egész életemhez. Ekkor döntöttem el, hogy innentől el kell indulni, dolgozni kell, élni kell.

Azóta eltelt 5-6 év, én meg teljesen normális/átlagos dolgozó ember lettem. Céges autó, relatív élhető fizetés, saját lakás. Sok ismerős és barát.

Én férfit ismertem, akinek az anyja öngyilkos lett. (Akasztás)

A pali ezután időközönként felakasztotta magát, aztán egyszer sikerrel járt. :(