Nincs már értelme az életemnek, mit csináljak?
Minden napom: megyek az iskolába, ahol kiközösítenek,kiröhögnek stb.
Jövök haza, ránézék kb 10 percre a telefonomra, mivel egész nap nem volt nálam, anyámék leordítanak hogy takarodjak tanulni meg hogy bolond vagyok meg tanulás helyett telefonozok stb meg ha nem rakom le a telefont húzgálni szokták nagyon erősen a hajamat, éppen hogy csak ki nem tépik
Eljöttem most a mamámhoz, hogy ne kelljen őket hallgatnom ránézek a telefonomra erre ő mondja:"mesélte apád hogy miket csinálsz,nem tanulsz,állandóan telefonozok, meg így mondja"ne félj anyádék ki fogják majd nyomozni hogy mit csinálsz a telefonodon.
Nincs olyan nap hogy ne sírjak,nincsenek barátaim ok nélkül utál az egész osztály, anyámék szidnak,vernek, mamám is.
Nincs olyan akibe megbizhaznek.
Mit csinaljak?? Most is sírok ezt én már nem bírom
gyermekjóléti szolgálat, rendőrség, gyámügy akikhez esetenként fordulhatsz segítségért
én lennék szívesen a barátod :)
Fordulj az iskolában is mindenkihez akihez lehet.
Iskola pszichológus,igazgatónő,helyettes,osztályfőnök,bárki.
Az iskola is tud sokat segíteni,nem csak a benti ügyeiben.
Gyamüggyel tudnak beszélni,hogy ilyenkor mit lehet tenni,tanácsot tudnak adni.Erre vannak.
Ezen felül egyenesen gyámügy,gyermek jóléti.Ki kell,hogy emeljenek abból a környezetből.Őszintén beszélned kell erről,akkor is ha nagyon nehéz.Mert csak akkor tudnak segíteni,ha jelzed,hogy valami nincs rendben.
Szerintem egy 14-16 éves már vagy,szóval saját döntéseket tudsz hozni a saját ilyen jellegű ügyeidben.
Én önként mentem gyermekotthonba ittas szülőktől.
Hasonló volt az én gyerekorom is, ami plusszba jött az a szegénység és egy agresszív alkoholista apa, de a többi stimmel. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy nincs értelme az életemnek, de úgy döntöttem, hogy nem adom fel, mindenki bek@phatja, majd megmutatom nekik. Azóta eltelt pár év, (nem nagyzolás) millió körül keresek, olyan kocsim és házam van amit szerettem volna, van egy szerető feleségem és épp babát tervezünk.
Lényeg a lényeg, ne add fel, tűzz ki magadnak célokat és ne foglalkozz senkivel aki leszól. Ez a TE életed és úgy alakíthatod ahogy csak akarod, mindösszesen akarat és sok lelkierő kell hozzá :)
Ha tényleg ennyire szar a helyzet mint ahogy mondod, akkor meg kell lépni a legdrasztikusabbat: elmész a családsegítőhöz, gyámügyhöz, bárhova, elmondod a bajod, elmondasz mindent a pszichológusnak, és valamilyen megoldás fog születni. Az a minimum, hogy az iskolából kijössz és máshova mész. A legjobb az lenne, ha valami távoli rokonhoz költözhetnél új életet kezdeni.
Az élet amúgy szép, és rengeteg tök jó dolgot lehet még csinálni, csak valahogy próbáld elintézni azt, hogy ezeket megéld. Családsegítő, gyámhivatal, pszichológus, őszintén, kitálalni. Lehet otthon szétvágnak érte megint, de nemmind1? A tested fájhat, de a lelked acél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!