Mi lehet a kamaszlányommal?

Én azt a stratégiát követném, hogy egy jobb (nem stresszes éppen) pillanatában nagyon szárazon elmondanám neki tíz mondatban, hogy tudnia kell, hogy ha bármi, tényleg Bármi probléma van, akkor elmondhatja, nem fogsz semmiféle agresszív szülői beavatkozást művelni, nem fogsz összeomlani, illetve hogy ez Nem vallatás, nem kötelező elmondania, csak félsz, hogy valami komoly dologról van szó és tudod, hogy nincs rosszabb annál, mint amikor egyedül maradsz a problémáiddal. Illetve érdemes felajánlani neki, hogy szóljon, ha olyasmiről van szó, amiről beszélnie kéne valakivel, de nem veled - és akkor kerestek erre valami megoldást.

Ezután bátran felállhatsz, hogy hacsak ő nem akar valamit, akkor mehettek is tovább.

Én ezt valami közös tevékenység elé időzíteném, amikor amúgy időt töltötök együtt, de van valami praktikus tennivaló (bevásárlás, faaprítás a kertben, tudomisén mit csináltok)

És mindenesetre valamikor a közeli jövőben megpróbálnám megszervezni azt is, hogy a barátnővel legyen egy közös napjuk, ha ennyire ragaszkodnak egymáshoz - persze szigorúan a lányod megkérdezése után.

Kamaszként én is rettenet labilisan viselkedtem. Néha az egekben jártam a boldogságtól, máskor meg sírtam, és nem beszéltem.

Mikor kedvem volt, akkor igen, és bármiről, de kegyetlenül be tudtam zárkózni a világomba :D

Nem venném félvállról, mindenképp kipuhatolnám mi van vele.

Lehet hogy csak kamasz hangulatingadozás, de lehet baj is mögötte.

Nem részletezném, de érdemes beszélni vele, figyelni a részletekre.