Hogy éljek, mit tegyek, ha anyám így megaláz?

Mindenki szemében ő a mártír szenvedő.

Engem folyton kritizált,vagy másokat nekem.

Nem vedett meg, ha bántottak, sőt, ott maradt barátkozni a bántalmazómmal.

Szorongok, depressziós vagyok.

Nem élek normális életet, nincs barátom, szerelmem se. Soha nem is volt. Soha nem ereztem milyen, ha valaki megvéd. Hogy egy vitaban nekem van igazam, es nem anyamnak.

Munkám se. Úgy is béna lennek hozzá.

Az apamtol valaha kapott vagy alkalmi munkakkal szerzett pénzem persze jó volt. Vagy kisírta, kimanipulálta...most is tartozik, nem par ezerrel, pedig van rendszeres jövedelmük.

kenytelen vagyok vele es az elettarsaval lakni.

De hat o segít, es itt lakhatok, örüljek.

De vannak tetteik, amiket megalázónak érzek, es húz le pszichesen. Ezt mondtam is neki, de nem tesz semmit.

Cigiszagu mindenem miatta, mert nem mennek ki.

De most napok ota hangoztattam, hogy elmegyek délután, megis tokre fontos volt reggel, hogy ebben a kis házban halljam, hogy bezarja a szobajukat, es hallhatok mindent...mert nem lehetett kibirni délutánig. Tartom vissza pisilést, wczest, volr, hogy hasmenest is.Ez nekem megalázó, ki se mentem meg, hanyingerem van tőle is, de emberektol is. Mindennel ezek jutnak eszembe, undorodom a szextol, nem is akarok senkit.

Szóval még jobban tonkre vagyok igy teve, ebben az ordogi körben.