Hogyan viszonyúljak egy olyan anyához, aki kimondja a gyerekeinek azt, hogy a gyerekvállalással es az apámmal mennyire elszúrta az életét?

"onnantól felelősséget vállalt"

AZért milyen érdekes, hogy ezt soha nem dörgölik a férfiak orra alá. nem csodálom, hogy néhány nőnek tele a hócipője.

Kedves Kérdező!

Anyukád bele lett ebbe a helyzetbe kényszerítve, ennek ellenére nagyon nagyon csúnya dolog titeket hibáztatni,mert pont a gyerekek nem tehetnek a dolgokról.

És ettől van még egy rosszabb helyzet,pl az én anyám szerint(pedig ugyan úgy utálja az egészet)egy anyának az a dolga ,hogy feláldozza magát az anyaság oltárán.Szerinte ha egy nőnek gyereke születik, az onnantól semminek nem örülhet, semmit nem élvezhet,semmi mást nem csinálhat, csak munka-gyerek-háztartás szentháromságba létezhet,és azt is úgy hogy éjjel alvás helyett takarít és főz.Mindenki aki máshogy csinálja,az kb elhanyagolja,sőt életveszélybe sodorja a gyerekét.Szerinte az anyaságba igenis bele kell dögleni(és persze mi tehetünk róla,hogy ő kicsinálta magát,ezt számtalanszor mi is megkaptuk).

A mai napig ilyen,pedig 45 éves leszek, tesóm 39,családos anyák vagyunk, és semmi beszélgetés, semmi veszekedés, semmi nem használ.

Sehol sem érzi jól magát, semmit sem élvez, akkor sem ha a kisujját sem kell megmozdítani,mindenen zsörtölődik,és elvárná,hogy mi is szarul éljük meg az anyaságot.

Az anyaság kő kemény feladat különben,és ha még ha sz@r férjet is választasz, akkor extrán kőkemény,mert még vele is kínlódhatsz.

Próbálj meg beszélni anyukáddal,hogy miket élvezett fiatal korában?hogyan képzeli el ha kirepültök?bátorítsd hogy éljen, hogy kezdjen hobbiba.Sosem késő belekezdeni valamibe amit élvez.Én hegedülni fogok megtanulni, ha nyugdíjas leszek:-)