Szerintetek normális ez a viselkedés anyukám részéről?

Apukámnak alkoholproblémái vannak, mióta csak megismerték egymást. Régen még nem volt annyira súlyos, de jó néhány éve már nem bír ki egy napot sem ivás nélkül. Plussz ehhez egy nemtörődöm semmivel személyiség társul, minden férfi munkát anya végez itthon, ő csak ül egész nap és iszik, és ez egyáltalán nem túlzás, hanem a színtiszta valóság. Anya rengeteget könyörög neki, hogy ne igyon vagy kérjen segítséget, de mint említettem őt nem érdekli semmi, sem a családja, sem saját maga. Anyukám rengeteget stresszel, idegeskedik miatta, sír, veszekszik. De amit nem értek, hogy akárhányszor is átveri őt apa, berúg, pedig kéri hogy ne tegye, ő veszekszik, sír,hogy elege van, hogy gyűlöli, de másnap mintha mi sem történt volna, elérakja az ebédet, takarít utána, megcsinálja helyette a férfi munkákat, pedig egy nappal azelőtt teljesen össze volt törve, hogy mennyire aljasul viselkedik vele. És nekem ezt annyira rossz nézni, hogy kvázi megalázkodik előtte, és apa ezt kihasználja. Ha kérdezem, hogy anya miért szolgálod ki, a válasza, hogy fél a magánytól, dehát ér ennyit, hiszen így is szinte egyedül él, mert nem tud számítani rá, mindent egyedül kell elintéznie. Sőt néha még én vagyok az, akit leszid, hogy ő az apám és szeretnem kéne. De egyszerűen nem tudok rá olyan értelemben gondolni, hiszen sose játszott velem, vitt el bárhová is, néha nem is beszél velünk, plussz gyerekkorom óta minden nap részegen kell, hogy lássam. Nyilván van bennem szeretet felé, de az má rég rossz, ha valakit azért szeretsz, mert úgy illik. Szóval szerintetek ez normális viselkedés anya részéről? Mert mondom engem nagyon zavar, és sokszor annyira dühössé válok, mikor hallom, hogy másnap reggel már milyen kedvesen szól,mikor azelőtt este meg teljesen ki volt kelve magából. Néha már emiatt el is vágyom otthonról, mert lelkileg engem ez nagyon megvisel.