Neheztelsz a szüleidre amiért az életmódjuk vagy rossz döntéseik következtében korán meghaltak?

Egyik oldalról neheztelek apámra, mert egy alkoholista, munkanélküli, céltalan naploó volt. Tudom, hogy az eszével, természetével amúgy sokra is vihette volna, vagy minimum egy jól kereső apuka lehetett volna aki eltartja a családot és a középosztályban élünk, nem pedig lecsúszva segélyekből.

Másik oldalról úgy vagyok, hogy örülök, hogy legalább bele pusztult az életmódjába 55 évesen, és nem nekem kell támogatni, eltartani őt.

Nagyon haragszom anyukámra, hogy 14 éves kora (kb 40 éve) óta cigizik és olyan 20 éve úgy issza a kávét, mintha víz lenne. Utána meg meglepődik ha az egyik főütőere elmeszesedik, elzárul és majdnem évente műteni kell - és persze mi, 3 gyereke(25, 29 és 31 évesek) idegeskedünk miatta, aggódunk érte, mi "gondozzuk" ha baja van, stb... Abba nem gondol bele, hogy a rossz szokásai miatt ha leépül, akkor a mi életünket fogja megnehezíteni, mert ápolnunk kell majd - és ezt inkább azért írom, mert tudja, hogy a cigi elhagyása javítana helyzetén, orvosok ezrei megmondják neki - de mégse... Ezért oltárian haragszom. Plusz a tüdőrákra gondolni sem akarok - arra is mindig azt mondja, hogy sok nem dohányzó is rákos lesz és sok dohányzó nem lesz rákos - hát miylen érv ez már. Pedig bátyja is tüdőrákban halt meg, őt is a lánya gondozta - hát nagyon szép volt mondhatom - az egész szenvedés a betegnek is, de főleg a gyereknek átélni, hogy szenved a szülő, etetni, fürdetni, pelenkázni kell és még egyéb kellemes dolgok.

Főleg, hogy minden találkozáskor felhozza, hoy alig várja, hogy unokái legyenek, mert fél attól, hogy nem fogja megélni - amivel szintén csak bűntudatot akar bennünk ébreszteni...

Apámra is haragszom, hogy nem megy többször orvoshoz, mert sokszor van egyéb problémája, amiket nem ártana kivizsgálni - sokkal könnyebb élete lenne, ha foglalkozna az egészségével - főleg, hogy lassan nyugdíjas korba lép.