Más is kívülállóként hasonlóan látja?
Apukám másfél hónapja kihívta hajnal 1-kor rám a mentot, mert úgymond nem tudott aludni attól, hogy dühösen időnként beleutottem a szekrényembe. Hallottam, hogy kihívja, akkor épp kimentem a szobámbol. Diktálta be a hazszamot, már ebből sejtettem mi lehet. Mondta, hogy "tör zuz, szét verte a fürdőszoba szekrényt is. Csak az a probléma, hogy terapeutaja minket hibáztat" Én nem törtem húztam, egyet-egydt a saját szekrényembe ütöttem. A fürdőszoba szekrénybe is naponta párat, hónapok alatt sérült, de ahogy ő beszélt annak olyan értelme volt mintha akkor rögtön vertm volna szét. A hangja tök higgadt volt, érezhető volt, hogy nem egy aggódó szülő beszél, csak azt várja, hogy őt igazolják, de az a gond, hogy a terapeutám őket hibaztatja. Majd később fel is jött a szobamhoz szolni, hogy "kihívtam rád a mentőt" Raorditottam dühösen, majd majdnem hogy elégedett hangom mondta, hogy "kiabálj csak nyugodtan, nyitva van az ablak!"
Majd másfél órát tudott a mentősöket várni. Közben többször próbált lejáratni, hogy pl. "és mutasd meg a szobád" mert, hogy kupis és azt hitte ettől is betegnek tartanak. Mondták mentősök, hogy nem nézik meg, nem a házat jöttek megnézni. Majd kérték, hogy öltöztek és menjek velük. Később lent már a nappaliban a végén helyettem mondta meg az én koromat. Ajtóban hozzám mondta már majdnem lesajnálo hangon, hogy "érted csinálom"
Később a mentőautóban mondták mentősök, hogy látták rajtam, hogy én tök nyugodt vagyok, de ő próbál folyton provokálni hátha duhosse valok. Valamint, hogy azon kívül, hogy úgymond "zavarta" a zaj, mi miatt hívta meg ki őket. Hogy mióta pszichoterápiara járok magamban beszélek. Ezt korábban is már a telefonáládnal hallottam, hogy "egyszer gyerek hangon egyszer felnőtt hangon beszél" Emelett meg az volt panasza nekik, hogy 11-kor jöttem haza meg keveset tud az én pszichoterapiamrol.
Mentősök mondták, hogy amiatt akartak, hogy velük menjek, hogy kiemeljenek ebből a környezetből. Mert ha kihívja őket úgy, hogy nem visznek magukkal, utána hatalom éreztetes miatt hozzám vágta volna, hogy még a mentőt is képes volt rám kihívn. Látták, hogy ő szurkalna folyton állítólag míg öltöztem próbálták leállítani, hogy ha amúgy is feszült vagyok szerinte ne bantson tovább. Ez addig tartott míg újra ki nem mentem oda hozzájuk.
Egy éjszakát voltam korhazban, kértem a pszichiatert maradhassak, nem akartam ezek után éjszakára haza jonni. De több éjszakát nem engedett a pszichiáter, mert egyrészt nem oda való a problémám, másrészt az apát igazolna hogy valóban olyan beteg vagyok, hogy ott kellett tartani, és ha máskor is konfliktus lenne, azt hinné az a módja kihívja a másikra a mentot.
Ezt a szitut mar egészen feldolgoztam, ettől már nem szokott bűntudatom lenni, itt nem érzem már, hogy rólam szólt.
Viszont két hete vasárnap megint mikor feszült voltam, akkor anya miatt, előtte beszéltünk telefonon, és szokás szerint a feltételekhez kötött szeretetet éreztette, nem mertem kifejezni fáj, így utána tehetetlen dühömben többször ütöttem a szekrényemet. Napközben volt, és apa sokat maskalt az ajtóm előtt, meg a szobája ajtaját sem csukta be szokás szerint, max akkor van becsukva ha én becsukom. És jött bántó oda mondani valamit, de befogtam a fulem. Majd amit már hallottam, hogy "a kutya nem bánt téged!" Ezután nagyon dühös lettem, de egyszerre meg is kérdőjeleztem, hogy nem velem van-e baj. Felhívtam anyát, nem is tudom mit vártam hisz nem szokott megérteni. Elkezdte, hogy mennyire rossz NEKI, hogy feszültség van. És bekuljek kinapabal, más gyilkosoknak is megbocsát. Utána még jobban ütöttem a szekrényt, akkor apa jött beszélni, hogy komolyan akar velem. Együttműködonek tűnt hangja. Mondtam, hogy nem szeretnék, mert készülök már, utazom el. Erre már dühös lett "Bármikor beszélni akarok mindig mész el!" Mondtam, akkor megyek el mikor akarok. Elkezdte, hogy "azt akarom kérdezni, hogy ezt, hogy utod a szekrényt Esztella (terapeutám) tudja a terápiad része vagy nem tud róla?" Ennek már olyan értelme volt, hogy azt érezteti, ha nem a terapiám resze valami betegség. Mondtam,már dubisebben, hogy neki szülőként kéne itt lenni, hogy mondjuk nyugtatja a gyereket ha feszült, nem betegségnek tartja az érzéseit, a terapiamhoz meg semmi köze. Ezt, hogy semmi köze már rsozz néven vette, elkezdett a jogaimmal kapcsolatban bűntudatot kelteni, hogy " nemcsak neked vannak jogaid, nemcsak jogaid vannak!" Mondtam, hogy minden emberi jog megillet! "De ez másra is vonatkozik! Azt sem tudom hol voltál napközben és mikor jöttél haza az éjjel!" Mondtam, hogy oda megyek ahova szeretnék, 22 évesen jogok van az önálló élethez, ha számítanának neki az érzéseim, azt megmondanam ha későn jövök haza vagy nem alszom itthon. De mivel nem számítok neki nem tartozom magyarázattal. Valamint, hogy ne hazudjon, mert láttam, hogy az előszoba ajtó mögött világított a telefonjaval mikor haza jöttem. És előttem ment úgy, hogy ne is vegyem észre, csak mikor felertem hallottam csukodik az ajtó.
Megint elkezdte a jogokat, már ítélet mondassal és minősítések, hogy pl. "kettős mércével mersz" "nem hagysz aludni, zavarod a másikat, minden nap utod a szekrényt hajnalban is, nem hagysz aludni, nem vagy tekintettel a többiekre"
"Nem tudok pihenni!"
" Volt egy időszak mikor valóban sokszor ütöttem lefekvés előtt, mert annyira szenvedtem, olyan erős volt a szégyenem, azt éreztem tehtetwlen vagyok büntető gondolatokkal szemben,már kényszerből is beleutottem, hogy elkeruljeem de aztán sikerült mindig megnyugtatni végül magam. Kivéve ha atjottek minősíteni, meg apa akkor is azzal, hogy "nemcsak jogaid vannak!" Akkor félelemből abbahagytam, de nagyon szenvedtem, csak ráerősített arra a szenvedesre amit megéltem. De annak mar vége, kb egy hónapja, pont mikor ezt hozzám vágta, napokig nem is ütöttem egyáltalán a szekrényt. Amikor igen, akkor is egyet lefekvés előtt, nem többet. Mert azóta már nem büntető gondikatok elkerülése miatt úton,hanem mert megengedem a dühöm és kiadom. Az pont nem fokozza, hogy újra ussem, egy elég jól kiadva eszméletlenül megkinnyebulok. Meg ráadásul ez ugye napközben történt ez a beszélgetés, akkor nem is pihent, az ajtaja is nyitva volt ugye, és pakolaszott, nem is olyan halkan.
Végére oda mondta, hogy "csak azt akartam tudni, Esztella tudja-e hogy viselkedsz itthon?! Jó dühösen reagáltam, hogy minden érzésemhez jogom van, és nincs szégyen a dühömben, az a szégyen, hogy egy szülő leminositi a gyerek érzéseit, nem az én dühöm! Valamint újra határozottan kijelentettem, hogy nincs köze a terapiamhoz! Erre már ott hagyott. Lement a konyhába. Kimentem a szobámbol, és lekiabaltam, hogy a terápia az én yzuksegeleteimert van, amiket tőle sosem kaptam meg, és ez nem az én hibám, de mennyire fáj nekem! Ahogy közben lejjebb értem, becsukta az orrom előtt a konyhaajtot. Kinyitottam és oda mondtam, hogy bele sem akartam menni beszélgetésbe, mégis belementem, de többet nem fogok vele beszélgetni, mert szarba sem veszi a másik érzéseit, csak bánt és nem vagyok köteles olyanba belemenni ami számomra árt!
válasza:
válasza:41# ezt én sem értem. Anno gimi 3.osztályában lettem terhes, nem lehetett sehogy elintézni, hogy mehessek a sok kimaradással érettségizni. El kellett mennem magán középsuliba levelezőn járni az utolsó évet és ott érettségizni, pedig jó tanuló voltam, nem buktam meg hasonlók.
Meg most ott vagy Kérdező tizenévesekkel koliban vagy hogy?
41,
Ahogy írtam, míg el nem kezdtem pszichoterápiara járni, teljesen elfojtottam minden szuksegletem. Mikor először halasztottam, állami pszichiáterhez jártam aki telegyogyszerezett és pszichoterápiat nem kaptam. És olyan tudat alatti hiedelmeim voltak, hogy "onmagamert nem vagyok szerethető csak ha mindenben alárendelem magam a többieknek" "kevesebbre vagyok képes mint más" Eredendően szégyenletesnek hittem magam és azt hittem aki kedves velem csak udvariasságból mondja, igazából teher neki. Azokra koncentráltam akik bántottak mert azt hittem azt érdemlem, és nem is vedtem meg magam. Az erős gyogyszerektol amiktol zombi voltam ezek a hiedelmek még inkább visszaigazolodni látszódtak. Először ugyanabban a suliban halasztottam (sima gimi) majd estire mentem, ott meg nem volt közösség. És még ha el is hittem a hiedelmeim nagyrészt, tudtam, hogy lehet jobb, és ha megkapom amire szükségem van képes leszek gyógyszerek nélkül is és baratkozassal benne lenni egy közösségben. Megint halasztottam, ott volt közösség azon az estin, de fele idős volt, és heti 2-sher kellett menni. Nem szerettem volna, hogy kimaradjanak az igazi gimis éveim. Majd elkezdtem járni rendes terápiára, akkor az pont szeptember volt, így akkor nem kezdtem újra. Majd kövi tanévben igen. Ez egy részben alternatív gimi, de ingyenes, és vannak az osztályban 16, 17, 18 és 22 évesek is. Ide alapvetően közép sulibol kimaradt diákokat vesznek fel. De 25 a korhatára annak ameddig be kell fejezni. Osztályban van aki bukott, van aki csak szakmát tanult, emiatt jarja újra, van aki halaszott, és aki 16 éves nem maradt ki. Igazából nem számít itt kinek mi a háttere, nem is kérdezték tanév elején, csak egymás közt beszéltük. Nem csinálnak itt semmiből nagy ügyet, tudjuk mi van azt kész. Mindenki be van fogadva.
A koli az külön van, nem annak a suliban kolija, ott jobban meglepődtek a koromon, de egy meglepodes volt és kész. És itt tényleg azt kapom ami miatt halasztottam. Azelőtt azt hittem egyedül közlekedni is messzebb helyekre nem tudok, egy mítosz volt bennem, tájékozódási problémát hittem magamról, úgy, hogy sosem próbáltam. Aztán azóta másik városba is meg már annál is messzebb helyekre mindenhová egyedül megyek. És felvallalom az érzéseim, látom mennyire más reakciókat kapok amiben felnőttem meg fwlteteleztem. Hogy nincs velem baj, ezt folyton visszaigazolják. Kezdem megismerni magam, látom, hogy ha megkapom amire szükségem van mennyivel jobb vagyok én is és mennyivel szebb a világ is mint hittem. Hatalmas cáfolat, munka önismereti út, de egyben elmeny is volt az előző tanév. Amugy 11-be megyek, 10-es voltam. Alapvetően amiket kerestem a választásoknal itt meg van. Én is nyitott vagyok közösség is olyan, onallosodom, nő az önbizalmam. És mivel én a terápia miatt érzelmileg akkora változáson megyek keresztül hangulat ingadozasokkal, és ismerkedem egyexdig új önmagammal, én most értem magam kamasznak. Szóval nem gond az nekem, hogy 17 évesek vannak zömében.
Vannak egyébként olyan alternatív sulik ahova kimondottan kkzelsulibol kiesett diákokat keresnek. A Zöld kakas, vagy a Belvárosi tanoda. Bár azok fizetosek. Több lehetőség van amúgy mint az ember gondolná, nekem pl. mondták olyat hogy 23 éves korig mehetek ég suliba. És ott úgy adták elő, hogy ez országosan így van. Aztán mégsem, mert ahova járok ott sem. Azt sem kell feltétlenül elhinni amit egy ilyen témában mondanak, akár egy suliban is. Nagy iskola keresésben voltam tavaly nyáron, és volt sok ellentmondásos infó.
Sajnálom, hogy neked levelezőn kellett végül anno:(
válasza:Ha ilyen szar apucival akkor ne élj a házában meg a pénzén hanem takarodj dolgozni és önállósodj.
Azért az bazi nagy szégyen hogy 22 évesen egy érettségit nem bírtál összekaparni, a pofámról lesülne a bőr szégyenemben.
Rossz szülő jutott, ciki, de más is járt így mégis megáll a lábán mert nem csak magát sajnálja hanem tesz az előrelépésért. Te abban a 6 évben, ami lemaradásban vagy a sulival mit csináltál és közben ki fizette a költségeid? Ki fizeti a terápiád?
Ideje elhagyni a fészket, melót keresni, és csak utána köpködni aput mert így nagyon kínos
...
Elkényeztetett pöcs vagy, aki jó dolgában nem tudja mit csináljon.
válasza:Van itt némi probléma a "jogom van" kifejezés körül is. Természetesen jogod van dühösnek lenned, de ahhoz nincs jogod, hogy másokban félelmet keltsél (ha az éjszaka közepén "időnként" vered a szekrényt, akkor az jellemzően félelmet kelt az emberekben, függetlenül attól, hogy te ott és akkor bántani akarod-e őket), és még valóban megtörtént gyerekkori sérelmekért való bosszúból sincs erre jogod.
22 évesen valóban van jogod önállóan élni, de csak abban az esetben, ha ezt nem mások terhére teszed - azaz többek közt magad tartod el magad (adott esetben leszázalékoltatod magad), és nem versz fel másokat az éjszaka közepén.
Felnőttnek akkor leszel felnőtt, ha a gyerekkori sérelmeidet már nem használod mentségnek arra, hogy te hogyan bánsz másokkal, hanem olyan szakembert keresel, aki segít megtanulni úgy kezelni az indulataidat, hogy a mentők ne vigyenek el az éjszaka közepén. Azt nem tudom, hogy Esztella erre alkalmas-e, ez attól függ, hogy félreértetted-e őt, vagy ő tényleg úgy gondolja, hogy mivel az apád a hibás, az téged feljogosít éjszakénként szekrényt ütni.
12-es tied a leggazabb.
Ha Te nem pszichiaterkent mindössze egy kérdés alapján "diagnosztizálsz" valakit skizofreniaval, pláne így, hogy szerinted a saját terapeutám nem diagnosztizalhatja az apámat😂
Aki ismeri az én semaimat, amin eleve látszik egy nárcisztikus szülő nyoma. És számtalan itthoni konfliktust, helyzetet elemeztunk ki, amikben egyértelmű nárcisztikus megnyikvanulasok voltak. Pl. "Azért bántottalak mert te adtál rá okot" "Túl érzékeny vagy" Vakamint, hogy irányításnak tart olyan dolgokat amik nem azok. Neki a viselkedéset sem lehet kritizálni , minden kritikára hevesen reagál, de ő a másikat minősítheti is. Emellett egyszer 4-esben is leültünk beszélgetni, ahol végig érzéketlenül arra ment volna, hogy a gyereket erdendoen betegnek, elfogadhatatlannak tartsa, anyát meg egy szex tárgykent vezette fel szinte.
Nem mellesleg ilyen borderline-hoz hasonló személyiség zavarnal az esetek nagy részében nárcisztikus az egyik szülő. Elég jo terapeutám van, szerintem hamar megállapította róla. De nekem joval később mondta el. Mar miért ne mondaná el a gyerekének?! Az ő mintázatait kaptam, tudnom kell, hogy miben nőttem fel! Pl. hogy elengedjem, hogy megváltozik, másrészt beazonosítsam ezeekt a jegyeket, nekem kisebb eséllyel legyen ilyen párom. Ha a kliense lenne, akkor lehet nem mondta volna el, azt nem tudom, az necceeebb. De így tök normális! Sőt szükséges is.
Igen, a mentősök is és a pszichiáter is azt mondták amiket leírtam. Tök mindegy nekem elhiszed-e.
válasza: válasza:Egyébként ezeket a sérelmeket én is átéltem, amiket írsz, mégsem jártam pszichoterápiára meg pszichiátriára. Nyilván semmi bajod, ha éveket kellett kihagynod a középsuliból, hogy kezeljenek...
Értem, hogy sérelmeid vannak a szüleidtől (mindenkinek van, kevesebb vagy több), de ha ennyire mérgező ez a környezet, te miért azt választottad, hogy nappalin középsulizol 22 évesen?
Ezt mivel magyarázza az orvosod?
Ha a mentősök ki akartak emelni legalább egy estére abból a környezetből, te miért nem mész már el?
Én 18 évesen elköltöztem az én mérgező szüleimtől. Egyetem mellett végig melóztam, hogy eltartsam magam, mondjuk én középsuliban tanultam, mint a kisangyal, nem kihagyogattam éveket.
Engem is lenéztek, semmibe vettek, vertek, büntettek, és nagyon fájt. De benne maradni ebben, hogy te megéld a középsulit?! Ezek szerint neked nem is fáj annyira ott lenni...ha igazán rossz lenne, elmentél volna már. Ha meg nem teheted meg, mert nincsveled rendben valami, akkor meg fogadd el, és javíts a helyzeteden, amennyire lehet!
válasza:48,
Az, hogy te nem jártal, az a te dontesed volt, én pedig úgy döntöttem járni fogok és szerintem életem végéig. Kisebb nagyobb megszakításokkal, de így tervezem.
Ne menjünk már vissza az óvodába, hogy az a "hülye", vagy a "beteg" aki jár, és meg akinek erre nincs igénye az nézi le akinek igen. Mérgező szülőkkel, terápia nélkül nem lehet rendbe jönni. Majd meglátszik a kaocsolataidon, a működéseden. Tök mindegy, hogy fudsz-e róla vagy nem. Az otthonról hozott hiedelmeinket meg terápiával is baromi nehéz és eszméletlen tudatosság kell, hogy ne vigyük tovább a saját gyerekunknek, terápia nélkül konkrétan lehetwgelen.
Pszichoterápiara az jár aki omismeretet szeretne tanulni, és változtatni, dolgozni magan. Ez egy kemeny munka, DBT csoportra is járok, ami kvázi tananyag.
A betegnek elsősorban gyógyszer kell, ahjoz sok esetben elég egy pszichiáter nem kell pszichoterápia, bár kisegiteskent jó lehet. Bár gyógyszert amugy valasztaskent a legbagatelebb szirongasra is lehet szedni, ha valaki úgy dönt a terapeutajaval közösen. Én terapeutám annak örülne legjobban ha nem szednek semmit, hogy elhiggyem megtudok küzdeni, de elfogadja, hogy egyelőre szeretnék szedni antidepresszánst.
A hülyén meg semmi nem segít semmi.
Nem attól gyenge valaki ha jár dolgozni magan, ott senkit nem betegként kezelnek, teljesen el vagy tevedve. Látszik, hogy nem jartal. Senkit nem minősítenek le egy pszichoterápián, ott feltétel nélkül elfogadhatónak és jogosnak tartják az érzéseid és fektarjatok az okokat, megengedheted a gyerekként elfojtott érzéseidet, és szerepjatekkal megadhatod akár a belső gyermeki enednek amit nem kapott meg. Nagyon gyerekes dolog a mukodesmodok beazonosításaban amik mindenkinel a szülőktől származnak és bizonyos mértékben életünk végéig kisernek a szülők vadlasat látni. Nem attól nő fel valaki, hogy nem engedi meg a szülei iránt érzett jogos érzéseit, és nem foglalkozik a múlttal, megtörtént mintha nem lenne hatással a jövőjére. Hanem azzal hogy ismeri magát, és képes onreflektiven tekinteni magára, es gyamorlatban is tud hatékonyabb megmuzdeseeket alkalmazni mint amiket gyerekként tanult. Mashogy tudatosan érettebben kezelni magát és a kapcsolatait.
Egy terápiás kapcsolatban senkinek a mwgkuzdeseit nem minősítik le, meg van funkciójuk mi miatt alakultak ki, és gyerekként azok adaptivak voltak. Meg az onvagdosasnak is elég komoly előnyei vannak, pl. a lelki fájdalomnal mehfoghatibb a testi fájdalom. Vagy szorongató gondolat kényszeresen feljön, és azt kenyszeecselekbessekkel próbálja elkerülni az egyén. Valamikor az egy hatékony meegkuzdes volt, pláne gyerekként. Terápián ezek okait kell nézni, hogy pl. ilyenekkel merjen máshogy szembe nézni a kliens. És más, kevesbe károsító és felnőtt korban már hatékonyabb módszerekkel helyettesíteni. Semmilyen megkuzdes nem betegség egyszer valami miatt kialakult, mert akkor egy gyerek úgy tudott a túlélésért valahogy védelmet kialakítani.
Röviden aki jár mer szembe nézni magával és mélyebbre ásni, változtatni, aki nem annak meg továbbra is a régi sémai alakítják az életet, közben abban a hitben van, azzal zárta le ha már nem foglalkozik vele
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!