Az egyetemi tanulmányokba milyen szinten szólhat bele a szülő, milyen esetekben lehet rendben, hogy beleszól?

9, a kérdésben csak egy-egy rosszul sikerült vizsgáról van szó, nem félbehagyott tanulmányokról..

4 Azért gondolom így, mert az egyetem már nem általános iskola, ahol még fontos volt, hogy hány piros pontot adott a Marika néni meg hányas lett a környezetismeret dolgozat. Egyetemen gyakorlatilag az a cél, hogy elvégezd, megszerezd a diplomád és később azzal el tudj helyezkedni. Nem mondom, hogy az egyetemen nem kell tanulni vagy ne lenne érdemes minél jobb eredményekre törekedni, mert nyilván annak is megvan a maga pozitívuma, előnye és ha az ember elhivatott, érdeklődő, kíváncsi akkor ez azt gondolom nem is kérdés. Viszont szerintem az “egy-egy rosszabbul sikerült vizsga” még nagyon nem azt jelenti, hogy az illető hülye, nem érdekli, le se sz***ja és nem egyetemre való, mit keres ott, csak húzza az időt ... Bár ha neked az az első reakciód, hogy “csak kettessel atcsusszon es ne kelljen dolgoznia, inkabb menjen dolgozni az egyetem helyett”, akkor ezt neked lehet feleslegesen magyarázom.... Nem azt mondom, hogy a szülő csak úgy korlátlanul küldje a pénzt a gyerekének, mert nyilván azért a legtöbb esetben a lehetőségek végesek és nem mindenki engedheti meg egyáltalán csak azt sem, hogy bármiben is támogassa a gyerekét, nemhogy mondjuk tandíjat fizessen vagy eltartsa akkor is, ha még féléveket csúszik és mondjuk dupla annyi idő alatt végzi el az egyetemet stb. Viszont szerintem értelmetlen feltételeket, elvárásokat támasztani egy felnőttel szemben, mégha anyagilag függ is a szülőktől (mert ha jól értelmezem ez a kérdés erről szól és nem arról, hogy a gyereknek irreális tervei lennének, kihasználja a szüleit stb.) . Engem kisgyerek koromtól kezdve arra tanítottak a szüleim, hogy “magadnak tanulsz”, ebbe pedig az is beletartozik, hogy a szülő nem szól bele ilyenformán a gyerekeinek a tanulmányaiba. Tőle. Soha a büdös életben egyszer nem kérdezték meg a szüleim már gimnáziumban sem, hogy hányast kaptam, hogy sikerült egy dolgozat vagy vizsga stb., illetve soha nem kaptam semmiféle büntetést, beszólást, fenyegetést stb., ha valami rosszabbul sikerült. Lám, teljesen jó eredményeim voltak mindig, mindig rendesen bejártam minden órámra, teljesen jó eredményeim voltak, időben elvégeztem minden képzést, diplomát szereztem és nem volt semmi szükség arra, hogy a szülők rágják a fülemet, hogy jajj kislányom, hát nem szégyelled magad, csak a tanulás a dolgot, nem fogjuk fizetni ezt meg azt, ha ilyen jegyeket szerzel, el lehet menni dolgozni stb. Szerintem ez nem egészséges.

Én fizetem a tanulmányait és hozzárakok a megélhetéséhez. Engem csak annyira izgat, hogy ne bukjon meg. Ha sorozatban sokadszor lesznek a vizsgák 1esek-2esek, akkor szóvá teszem, hogy bele kéne húzni, de ezen kívül békén hagyom.

Mivel ők fizetik normális. Nekem is kiakadnak és kapok a rossz eredményekért.

A szüleim nem foglalkoztak a tanulmányaimmal, már általános óta nem. Egyszer középiskola félévében megbuktam, akkor leültek tanulni mellém, de privát tanárra sosem lett volna pénzünk. Az egyetemi dolgaim iránt már egyáltalán nem érdeklődtek, intéztem mindent, mellette dolgoztam, kerestem, annyit segítettek, hogy míg tanultam, nem kértek tőlem a rezsibe. De én etettem, ruháztam magam, én fizettem a közlekedésemet, tandíj akkor még hálistennek nem volt. Azt sem tudták, milyenek a jegyeim, annyit láttak, hogy vizsgák előtt napi 20 órát tanulok becsukott ajtó mögött, olyankor csendben voltak, főztek nekem. De a jegyeim rám tartoztak. Az 5 év alatti két utóvizsgám is.

Ez azert is baj mert baromira nem igazsagos ZH- k es vizsgak voltak nalunk, foleg a BSc alatt. Ott a szórás volt a lenyeg. Msc mar jobb volt, ott is volt par sz.patós dolog, de osszessegeben kb az volt a " normalis" hozzaallas. Szoval hiaba akadnak ki a szulok, lehet a rendszert is hibaztatni nem csak azt a szerencsetlent. De ezt csak az tudja aki benne volt. Mas szakokon nem így volt. Ha latvanyosan sz.rik bele valaki akkor persze mas a helyzet.