Kézenfogva anyuval?
Ti szoktatok kézenfogva anyukátokkal sétálni/állni stb?
Én nagyon utálom, valamiért nagyon idegen nekem, mikor megfogja anyu a kezemet hosszabb időre. Bár én tesóimon, legjobb barátnőimen és páromon kívül nem szeretem ha bárki hozzámnyúl/ megölel. Szüleimtől az is ellenem van, ha a hajamat simítják meg. Főleg amikor a hajamat a fülem mögé simítja anyu - na azt gyűlölöm.
25 éves vagyok, lány, 8 éve váltak el szüleim, apuval maradtam, majd 4 éve már összeköltöztem párommal - így igaz, hogy ritkábban találkozok anyuval/apuval(apám sem az a simogatós fajta, csak néha a hajamat), de mégse hiányolom a kézenfogást, ölelgetést, simogatást stb tőlük. Kiskoromban is utáltam már, ha idegenek hozzámértek, főleg ha felnőttek. De anyu és apu érintése mindig is zavart. Viszont látom, hogy anyunak rosszul esik, hogy séta közben fogná a kezemet, de elhúzom/ úgy teszek, mintha használnám mind2 kezem, hogy ne tudja fogni. És nem azért mert jujj meglátnak ismerősök stb. Egyszerűen maga az érintés, a fogás. Párommal semmi ilyet nem érzek, vele szeretek kézenfogva séálni, szeretem ha simogat stb.
Más is van így?
Én amikor hazajárok akkor sokszor van hogy otthon a kanapén csak úgy odabújok az anyukámhoz, meg csak úgy megölelem ha olyan kedvem van. Az utcán kézenfogás viszont nekem is furcsa lenne, de ha ez lenne neki minden vágya akkor biztos hagynám neki, annyira azért nem zavarna.
26/F
Szerintem a karon fogás nem egyenlő a kézen fogással.
Anyukámmal vagy bárkivel, aki nem a párom, kézen fogva menni nekem abszurd. Karon fogás az még oké, szerintem az jobban is néz ki, mint hogyha fognánk egymás kezét édesanyámmal, de kinek mi.
Én kb. 9 éves koromig fogtam anyukám kezét az utcán, azután már szerencsére ő sem erőltette, most meg már szerintem ő nézne rám furcsán, ha megfognám a kezét.
Azoknak meg, akik azt írják, hogy mutasd ki a szereteted amíg tudod, szerintem a szeretet kimutatás arról szól, hogy mindkét fél hasonlóan kiegyensúlyozottan és jól érzi magát abban a helyzetben.
"csak mamámmal megyek úgy, mert nehezen jár, mindig belém kapaszkodik. Anyunak nagyjából 20 évvel ezelőtt megmondtam, hogy nem szeretnék vele így menni."
Na de ha ő is nehezen fog járni, akkor sem akarsz majd segíteni neki legalább azzal, hogy megfogod a kezét?...
Köszönöm a válaszokat! Beszélni próbáltam már vele erről, de nagyon sértődékeny sajnos. De legalább megnyugodtam, hogy nem velem van a baj.
A karolás még nem is zavar egyébként, mamámat szoktam úgy kísérni, de az teljesen más. Olyankor érzem, hogy rám támaszkodik és tudom, hogy segítek neki. Anyutól inkább egyfajta birtoklási vágyat érzek, főleg e hajam simogatásától, mert azt csak akkor teszi, ha mások is látják. Lehet ezért zavar.
9es: Dierekt írtam, hogy nem érzem cikinek, egyáltalán nem szégyellem a szüleimet. A szeretetet pedig szerintem nem kell bizonyítgatni, főleg nem érintéssel és főleg nem úgy, hogy nekem kellemetlen, zavaró. Néhai nagymamám (anyu felőli) egyszer sem ölelt meg(max míg gyerek voltam-lehet rá hasonlítok, mert ő sem volt az az érintéspárti) mégis éreztem, hogy imád.
Dehogy van veled baj! 25 évesen, önálló élettel egy nő aki nem nevelt téged serdülő korodtól, nyilván nem véletlenül, annak kár megsértődnie. Ezt úgy hívják érzelmi zsarolás, nagyon nem a szeretetről szól. Arra kellene törekednie, hogy felmérje, hogy hogy tud téged szeretni, és ezt te hogyan hagyod. Nagyon durvát írtam, töröltem, de gyereket anyától okkal vesznek el..
Az emberek mindenkivel szemben érzik, és éreztetik a fizikai határokat is, ha ő megsértődik ezen, akkor a baj az ő készülékében van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!