Miért van anyám meglepődve ezek után, hogy nem mondom el neki végig az egész hetemet?18

A múlt héten kollégium által szervezett táborban voltam, ez egy jutalom út volt, a résztvevőknek teljesen ingyen. A résztvevő diákok egy bizonyos körből kerültek ki, tehát nem bárki a koliból. (Az anonimitás megőrzése végett írom így) Az ilyen diákoknak szervezett jutalomutakra mindig beszerveznek egy pár random emberkét a tankerülettől, és azoknak a házastársukat, ami nagyon irritáló egyébként, mert azok mindig úgy tesznek, mintha nem várná őket minimum 30 másik ember, és mindig lekésik az ilyenek a megbeszélt időpontokat. Na most kivételesen nem jöttek velünk ilyen random emberkék.

A létszám végülis csak épphogy meglett diákokból, mert ugye nehéz volt úgy kitölteni a helyet, hogy a résztvevők kiválasztásakor még az volt, hogy aki 18 feletti, annak védettségi igazolvány legyen, és lehetőleg a 16 felettieknek is asszem (ez annyira nem érintett engem, mert elmúltam 18 :D) Aztán közbe volt aki lemondta, nem sikerült feltölteni az üresedett helyeket, még úgy se, hogy az összes kolis közül próbáltak válogatni, nem csak a szűkebb körből. Így végül jött velünk három külsős, az egyik szervező tanár három távolabbi rokona, akik 12,15 és 16 évesek.

Na és én róluk is meséltem otthon, hogy mivel lett üresedés így lett megoldva, mert más nem volt, és hogy ez mennyivel jobb, mint amikor 40+-os idegenek vannak pluszban, akikre folyton várni kell indokolatlanul. Meg, hogy a három plusz személyből ketten tök jó fejek voltak. És én őket nyilván a sztorizás elején említettem, teljes mértékben pozitív kontextusban.

Ennek ellenére anyunak sikerült ezen kiakadnia, mert nyilván mindenben megtalálja a felháborítót.... És ott elkezdett izélni, hogy mi az, hogy ők jöttek, nem igaz, hogy nem azon a bizonyos körön belüli diákokból lett feltöltve az üresedett hely, aztán én ugye mondtam neki, hogy azért nem, mert úgy alapból alig lett meg a létszám. Aztán elkezdett velem veszekedni, hogy mi az, hogy én örülök annak, hogy jöttek külsős személyek... Meg olyan baromságokkal jött, hogy ez olyan, mintha ő befizetett volna engem egy táborra, valamiért nem tudtam volna elmenni, de ő nem kapja vissza a pénzt, hanem valaki ingyen menne helyettem. Pedig marhára nem ilyen, mert alapból a résztvevők közül senkitől nem kértek részvételi díjat, aki részt vett, annak a heti költő pénzt leszámítva semmibe nem került az egész. Ráadásul akik lemondták, azok egy héttel indulás előtt mondták le, ott már nincs idő újraszervezni a programot, újraegyesztetni a költséget, itt az van, hogy ki lett fizetve x főre, vagyunk x-3-an, vagy három főre kifizetett program ára kárba megy teljesen, vagy beszerveznek három valakit...

Ráadásul azt nem értem, hogy ha én arról mesélek, hogy megismertem valakit, aki tök jófej, kedvelem, örülök neki, akkor miért kell abból veszekedést csinálni. Ezek után nyilván nem volt sok kedvem a hét többi részéről túl sokat mesélni, ha már a legapróbb, nem rajtam múló semmin veszekedni kellett velem.

És akkor anyu csodálkozik, hogy miért nem meséltem sokat, holott, amikor elkezdtem mesélni az első öt percen belül elkezdett ordítozni a kvázi semmin.

Egyáltalán miért kellett ebből veszekedést csinálni? Illetve miért csodálkozik, ha ezután nem akarok olyanokat beszélni vele az elmúlt hétről?