Anyukám elhagyott 4 évesen. Most vagyok 40 éves. 3 4 évente találkozunk de még a fejét is elforditja. Kérdés fel szokot vetödni hogy miért meg nem értem. Volt màr igy valaki?

Ez a dolog valoszinuleg nagyon messzire nyulik vissza. Ezek az emberek, akik igy viszonyulnak a sajat gyerekeikhez, nem ep emberek, legalabbis lelkileg biztosan nem. Nagy a valoszinusege, hogy gyermekkoraban o sem kapott elegendo szeretetet es torodest, ami egy gyermeknek kijart volna, ki tudja milyen seruleseket szerzett. Ezek az emberek nem tudnak szeretni.

Termeszetesen nem mentegetni akarom, csak arra probalok ravilagitani, hogy probald meg kivulrol nezni a helyzetet. O meg most is egy serult ember. Probalj megbocsajtani neki, ezzel magadon segitenel leginkabb, es nem rajta.

A masik, hogy nembiztos, hogy jobbam jartal volna, ha o nevel fel.

Sajat anyamrol tudom, hogy o nevelt fel, de szeretetet nem nagyon mutatott irantam, es most az unokai irant sem... ezt el kell tudni fogadni

Lehet igazatok van, de en maskepp latom.

Azert ezen a szegyenen ennyi ido alatt tul szoktak lepni, es gyoz az, hogy dehat latni akarom a fiam, mert hianyzik stb. Az, hogy amikor 12 evesen ott volt, akkor sem szivesen beszelt vele az sajnos masra enged kovetkeztetni.

Nem hallottad meg, amikor a szulok kerik szamon a reg nemlatott gyereket, hogy dehat miert nem kerestel fel? Fel vannak haborodva.

De kivanom, hogy neked legyen igazad.

Mi az hogy 3 4 évente találkoztok és akkor is elforditja a fejét?

Ezt nem tudom értelmezni 🤣

3-4 évente találkoztok 3 másodpercre az utcán és akkor elforditja a fejét? Vagy együtt vagytok és folyamatosan elfordul? Az mondjuk egy idő után elég kényelmetlen lehet