Zűrös szülők gyerekei.Mikor,és mivel telt be a pohár,ami után úgy döntöttek,hogy lelépnél otthonról?

Én apám zsarnoki természete miatt, általános iskola után direkt olyan iskolát választottam, ahol kollégista lettem. Akkor még 3 hetente lehetett haza utazni. Azzal ijesztgettek, hogy majd sírni fogok. Persze, dehogy sírtam, élveztem, hogy nem kell elviselnem őket. Utána hazaköltöztem, végül nem volt más választásom,

féjhez mentem, csak szabaduljak meg tőlük. (Hiába mondjátok, hogy van másik választás, az apámnak olyan kapcsolatai voltak, hogy bárhol, megtalált volna, és hazahoz.)

Én inkább zűrös szülők zűrös gyereke voltam :D Anyukám nagyon erőszakos volt csak azt lehetett csinálni amit ő mondott, sok veszekedés/verekedés volt. 18 at betöltöttem aztán eljöttem otthonról egy ilyen veszekedés után, pár nap múlva mentem volna vissza a maradék cuccomért addigra a húgom már elfoglalta a szobám, a szüleimnek meg a hálószobája a húgom régi szobája lett, a cuccaim meg ki lettek rakva az erkélyre. Nem bántam, hogy eljöttem tőlük, az elején még nehéz volt anyagilag, de mindig meg tudtam oldani valahogy. Tőlük nem kértem, de nem is kaptam volna pénzt. Egyébként azóta elég jó lett a kapcsolatunk, már nem veszekedünk, nekem is már családom és 2 gyerekem van, az unokáikat is szeretik.

30/F

Pici panellakás, nem volt soha életemben saját szobám. 20 évesen kezdett zavarni.

21 évesen elköltöztek,miután az ápolásra szoruló mamámat is a szobába kellett elhelyezni

Az eljoktzossel legalabb mama kapott egy saját szobát.

Anyukám természete kibírhatatlan. Csak ő csinalhatott bármit is a konyhában.

Porszivizason,beágyazason kívül sose csinalhattam semmit otthon. Főzni se fozhettem. A mai napig ha meglátogatom és mondjuk palacsintát "csinálunk" se engedte hogy én csináljam. Kert H úgy is elrontom. Szerintem ezzel a néhány mondattal sejteni lehet milyen a termeszte.

Így legalább nem utálom tovább... Csúnyán hangzik, de felnőttként azért nehéz egy másik felnotthoz alkalmazkodni,hiába szulo-gyerek kapcsolat

Ráadásul kicsi lakás az én anyukám lakása.

Most legalább értékelem hogy olyan alberletben élek, amiben van külön nappali és külön hálószoba. Nincs ennél jobb érzés.

Csak én és a párom vagyunk.

A paromtol tanultam meg főzni. A rántottát se tudtam hogy kell készíteni amíg otthon éltem.