Miért nem vagyok elég jó a szüleimnek?

A szüleimnek soha nem vagyok elég jó... Mindig van valami ami amiatt le tudnak szidni.

Ma például szóba került a sportolás. Megkérdezték hogy miért hagytam abba a táncot. Elmondtam nekik hogy nem találtam meg a társaságomat és nem éreztem jól magamat abban a közegben. Jött is a hidegzuhany! "Neked mindig van valami kifogásod hogy feküdhessél az ágyban"...gondolják ők. Eddigi életemben sokféle sportot kipróbáltam, és valóban mindegyiket abbahagytam, de mindig csináltam valamit. Soha nem kerestem a kifogásokat hogy ne kelljen semmit se csinálnom.(Egyébként nem vagyok elhízva, szóval nem ezért akarják hogy sportoljak.)

Ez a beszélgetés csak egy a sok közül.

Nem vagyok problémás gyerek, tudom hol a helyem és mit kell tennem a jövőm érdekében. Idén kitűnő tanuló lettem, de ez sem volt elég a szüleimnek, a nyári szünet első hetében már közölték velem, hogy megint döglök az ágyban holott tanulhatnék is hogy vigyem valamire, miért nem csinálom meg a jogosítványt csak úgy, mint a többi korombeli, miért nem csinálok egy nyelvvizsgát, ennek meg annak miért megy, neked meg miért nem... stb.

Miért nem vagyok nekik elég jó? Miért hasonlítgatnak össze más gyerekével?

Van egy ismerősöm, aki május vége környékén szerezte meg a jogosítványát, ezt elújságoltam a szüleimnek, de hamar rájöttem hogy hiba volt. Egyből letámadtak hogy én miért nem kezdem már el. Azt tudnotok kell, hogy én tavaly szerettem volna elkezdeni, de beijedtem a vezetéstől ezért inkább nem vágtam bele. Nem éreztem még magamat elég "érettnek" hozzá.

Viszont most már lassan megyek letenni a kresz vizsgát. (Emiatt is leszidtak, mert hogy a kresz után nem lesz időm megcsinálni az egészségügyit még szeptember előtt, és hogy az egész nyaramat elcs.sztem a nagy semmittevésre.)

Szerintetek is túl maximalisták? Vagy csak én reagálom túl?

Egyébként van egy nővérem, azóta megy ez nálunk amióta Ő kiköltözött házból.

18/