Mit tegyek apám "dementor magatartása" ellen?

Úgy érzem kiszívja belőlem az összes örömöt, mert egyből a legrosszabbat feltételezi rólam és másokról, ja és ezt úgy hogy mondok neki 10 mondatot, és abból 2 szón megakad, és onnantól nem hallja amit mondok neki, kiforgatja a szavaim...

Például:

Olyan munkám van, hogy főleg idősekkel dolgozom, akik szeretnek kedveskedni. Mivel a pénzt nem fogadom el, apróságokkal kedveskednek, amit viszont illik elfogadni. Mondom apámnak hétfőn hogy kaptam csokit. Mondom neki kedden is. "Jaj de jó nekem, van 2 tábla megkezdett csokim". Válasz: "az nem biztos hogy jó hogy napi 2 táblát betolsz". Ki mondta hogy egy nap kapok kettőt, ki mondta hogy egyből meg is eszem, ki mondta hogy egyáltalán meg akarom enni. Nyilván azért osztottam meg az infót, mert az örömöm mellett ezt a kis édességet is meg akartam vele osztani.

Tanít be kolléganőm, mesélem otthon hogy miket tanultam. Többek között eljátszottam, hogy hogy kell kommunikálni. Válasza: "én ettől az éneklő hangtól falnak mennék". (Csak mert nem mormogok szomorúan az orrom alatt, ahogy vele szoktam).

Ingázom reggelente. Mondom nagy boldogan, hogy "rájöttem hogy kell aludni vonaton". Válasza: "a cuccaid meg közben eltűnnek" (nem baj hogy kamera van, meg kalauz közelébe ülök, meg alapból korareggel öten nem vagyunk a vonaton...)

Mesélem neki hogy el akarok menni tanulni egy komoly egyetemre, mert végre a depressziós korszakom után megtaláltam az új életcélom. Válasz: "remek, miből fizeted?" Kiesett neki a tény hogy van állami finanszírozás a szakomon, és hogy tudok menni dolgozni. De ezt meg se kérdezi, csak egyből köpköd.

Felveszek egy ruhát ami tetszik, MEG SE KÉRDEZEM a véleményét, mondom a tükörben "uuuh de jól áll ez nekem". Egyből kezdi hogy de a hasam, úgy nézek ki mintha terhes lennék benne, vagy gúnyosan röhög. Mondom "akkor szerinted járjak zsákruhában mert nem vagyok tökéletes? Lapos hasam egyik csinos ruhától se lesz, ahogy az x lábat se mulasztja el semmi. Így érzem jól magam égy hagyj békén". Válasza: "jó, hát te kérdezted mit gondolok, én elmondtam".

Folytathatnám a végtelenségig, de remélem ezekkel a példákkal átment, hogy elvesz minden örömömet, és pillanatok alatt képes lefagyasztani a mosolyt az arcomról. Emellé olyan "apuci mindent megold, te meg se mozdulj" típus, ha bezárom a kaput egy kulcscsavarással, ő kinyitja és csavar rá kettőt, mert az úgy nem jó.

Életléptelen, önállótlan 💩-nak nevelt, 0 önbizalommal.

Mit tegyek?:(

(Negatívat is szívesen fogadok, amennyiben kultúrált...)