Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Nem akarják, hogy saját...

Nem akarják, hogy saját életem legyen? Én mi vagyok nekik? (hosszú és bonyolult) L

Figyelt kérdés

Hosszú és bonyolult lesz sajnos, de kíváncsi vagyok a véleményetekre.


Szóval párommal 7 éve vagyunk együtt és még mindketten szülőknél lakunk. Mivel viszonylag messze lakunk egymástól csak hétvégente találkozunk. Elhatároztuk, hogy normális életet szeretnénk élni és veszünk egy családiházat falun de egy másik, nagyobb városhoz közel ahol az ő munkahelye is van. Ott jóval több a lehetőség munka és szolgáltatások szempontjából is mint ebbe a kisvárosba ahol én élek. Én is ott dolgoznék majd.


Szóval én gyakorlatilag egyedül élek egy kisvárosban, de szülői házban. Úgy alakult, hogy a szüleim már néhány éve külföldön élnek a munkájuk és egyikük rendszeres kórházi kezelése miatt, de 1-2 hetente jönnek meglátogatni.


Nem akarják, hogy elköltözzek innen a párommal mert ők úgy gondolják, hogy jó helyem van itt meg nincs gondom semmire, kényelmes életem van és mivel kisvárosban lakom minden üzlet egy köpésre van. Állításuk szerint munkahelyre is tök hamar beérek akár gyalog akár biciklivel és nem kell messze elmennem. (De egyébként szolgáltatások, munka és fizu szempontjából eléggé szegényes itt a felhozatal ahogy tapasztaltam) Úgy gondolják h ha elmegyek akkor velük kicseszek mert nem lesz ki rendet tartson itt a kertben meg a házkörül, meg félnek nehogy betörjön valaki ha üres a ház + van még egy lakásuk itt a környéken kiadva azt is intéznem kell. Azt mondják mindent felépítettek ide, és ha annyira összeakarunk költözni akkor menjünk a kiadott lakásba lakni, de egyébként szerintük az is pont elég ha a párom hétvégente jön csak. Minden jó így...


Nem értik meg, hogy nem akarunk panelba lakni meg ebbe a pici kertes lakótelepi házba sem.

Jövőbeli terveinkhez mindenképp kell nagyobb kert, nagyobb ház ami ráadásul sajátunk és azt csinálunk benne amit akarunk!! Az én szüleimtől sokkal távolabb kerülnénk de az ő szüleihez közelebb laknánk majd, ami abból a szempontból is jó, hogy nagyon rendes és segítőkész emberek, ha bármi van akkor ott vagyunk és segítünk egymásnak.

Míg az én szüleim nagyon rugalmatlanok, mert pl nyaralásunkor sem vigyáznak a kutyusra, nem jönnek át a növényeket locsolni se(de nem is várom el) a párom szülei segítenek ebben is.


Az enyémek nem vesznek részt a napjaimban, minden rám hárul, ők csak élik ott kint a saját életüket, de közben meg nekem magyaráznak hogy itthon miket kell csinálni... Pl kifesteni a házat, kerti faházat lefesteni, terasz korlátot lefesteni, rózsákat és a kisfát metszeni, új napvitorlát felrakni, füvesíteni stb. Azt is megmondják mit hova hogyan ültessek ebbe a pici kertbe meg, mikor vigyem el sétálni a kutyát stb. Nem esik nehezemre mert intezkedek meg minden. Most is egyedül lefestettem mindent, meg rögtön szerelőt hívok ha van valami, az albérletet is intézem. De ettől függetlenül itthon 2 gyufaszálat sem lehet keresztbe rakni mert az egyből baj!


Kifestettem a szobámat meg tapétát is raktam de előtte alaposan bekellett számolnom róla, hogy milyet hova hogyan szeretnék. Meg a nappaliba felmertem szedni a ronda szőnyegüket, és vettem egy modernebbet az is bajukra volt. Meg minden egyéb dologból akkora ügyet csinálnak, hogy az nem igaz.


Mindig amikor jönnek "látogatni" akkor aztcsinálják, hogy alaposan körbe néznek, mi hogy áll milyen dolgaim vannak. Anyám még a szekrényembe is kutakodik, persze rögtön kiszúrja azt ha új ruhát vettem magamnak, meg a parfumjeimet, kozmetikai cuccaimba is belekotor. Múltkor pl meglátta az új karórámat amire én kerestem meg a rávalót de még is jól elküldött a picsaba amiért ilyen drágát vettem. Ha meg valami nem tetszik nekik akkor kiosztanak hogy "jajj az úgy nem jó! Azt máshog kéne! Az minek van ott?". Szóval unom, hogy gondnok-vagyonőr vagyok itthon, akkor is szeretnék elköltözni a párommal ha hitelt kell fizetnem meg ha faluról 20 km-ről busszal kell bejárnom városba dolgozni mert amit ezek csinalnak velem azt én nem bírom.


Mellesleg marha jól élnek és keresnek a szüleim, nem turkálok a pénztárcájukban de van nem kevés félre tett pénzük, de nem hajlandóak támogatni a házvásárlásunkat anyagilag sem. Mondjuk jobb is! (Nem várom el, nem érdekel mit csinálnak a pénzükkel, inkább lelki támasz kéne egyébként) A párom szülei viszont támogatnak mégha kevéssel is. A saját házuk felújítására szánt összeget adják oda. Hát szomorú... 🥺


Most nem tudom mi lesz, meg hogy lesz. Burokba tartottak engem mindig, meg azt látom hogy imádják hogy tőlük függök és hogy ugrok mindig. Mindennap 2-3 alkalommal felhívnak, és megfigyeltem azt is, hogy mióta az eszemet tudom mindent 600 x elmondanak és a számba rágnak, mintha szellemileg visszamaradott lennék.


Nem ismernek engem, nem tudják miket szeretnék. Elmertem mesélni nekik, hogy milyen helyekre, milyen országokba szeretnék eljutni életem során erre megkaptam h "de minek akarsz te odamenni?". Elakart vinni párom kalandparkba drótkötél pályára arra meg: "Hülye vagy? Ne menjél! Leesel, kitöröd a nyakad! Különben sem érdekelnek téged az ilyenek!" Meg a festémnyeimet meglátták mikor itthon jártak és arra is azt mondták "ezt tuti nem te csináltad! Honnan vetted őket?!" és képzeljétek el, hogy előkellett szednem a festő felszereléseimet hogy bebizonyítsam, hogy én festettem őket. Na m1.


Most ezzel az elköltözéses dologgal kapcsolatban bevetették ellenem a lelkiterrort, a manipulációt, megsértődtek és vergődnek, szidják a páromat. Meg hülyenek néznek engem, amiért lejjebb viszem az életszínvonalam... Szarul érzem magam amiatt, hogy elköltözöm. Nem akarom cserben hagyni őket meg nem akarok konfrontálódni és hogy haragban legyünk de sajnos én szeretnék végre élni... Nem csak itthon vegetálni és úgymond "bocs, hogy élek" mentalitásban létezni. 😔


Ti mit tennétek? Hogyan látjátok a helyzetet?



(L)



2021. júl. 23. 16:18
1 2 3 4
 11/33 anonim ***** válasza:
99%
Nagyon sürgősen állj a sarkadra, húzd meg a határokat és éld a saját életed, mielőtt rámész erre! A párodnak sem lesz évekig pálya a távkapcsolat. Amit a szüleid veled csinálnak, az bántalmazás, és nem vagy köteles eltűrni. Oldják meg az ingatlanjaikat, ahogy akarják, nem a te problémád. Számíts rá, hogy tajtékozni fognak, az első időszakban (akár hónapokra is) a kapcsolat megszakítása segíthet. Akár egy pszichológussal is átbeszélheted ezt a helyzetet, a lényeg, hogy lépj, mielőtt még komolyabb veszteségeid lesznek.
2021. júl. 23. 17:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/33 anonim ***** válasza:
51%
Na most akkkor külföldön élnek, de "nem jönnek át" kutyára vigyázni meg növényeket locsolni...?? Hova át, ha a házukban laksz, és oda jönnek párhetente??? Nem értem...
2021. júl. 23. 17:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/33 anonim ***** válasza:
100%

Persze hogy rossz érzések vannak benned, hallgass az itteni válaszolókra, mert te nem látsz tisztán ebben a helyzetben.


Stockholm-szindróma: A kínzó és kínzott viszonya


A tartós fogvatartással járó esetekben azt gondolhatnánk, hogy az áldozatok gyűlölik a fogvatartóikat, és mindent megtesznek azért, hogy minél hamarabb szabaduhassanak. Azonban ezekben a pszichológiai helyzetekben az emberek néha teljesen másként reagálnak, mint az elvárható lenne.

Előfordul, hogy a fenyegetett, kiszolgáltatott helyzetben lévő túszok, ha egy cseppnyi kedvességet, törődést kapnak támadóiktól, akkor elutasítás helyett empátiával fordulnak feléjük és védeni kezdik őket. Ezt a jelenséget nevezzük Stockholm-szindrómának, mely nem csak bűnözők és áldozataik közt alakulhat ki, de zsarnok apa és bántalmazott családtagok, valamint börtönőrök és rabok között is.

2021. júl. 23. 17:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/33 anonim ***** válasza:
98%
A szüleid ingyen munkaerőként használnak téged. Amíg nem lépsz, ez így is marad.
2021. júl. 23. 17:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/33 anonim ***** válasza:
97%
De nem értem mit tehetnek elköltözöl nem veszed fel a telefont hagysz egy levelet az asztalon hogy nem adod meg az új címedet majd ha tudnak viselkedni szóljanak és akkor talán majd esetleg megadod nekik
2021. júl. 23. 17:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/33 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon sajnálom, amin keresztül mész, hisz nem véletlenül vagy bátortalan, erről a szüleid tehetnek, most pedig visszaélnek vele.


A te nézőpontodból lehetetlennek tűnik, de lépned kell és kilépni ebből a mérgező és bántalmazó légkörből. A szüleid mindent megtesznek majd azért, hogy rosszul érezd magad emiatt, bűntudatot keltenek benned és megzsarolnak de neked akkor is állnod kell a sarat. Felnőtt vagy, a saját életedet kellene élned a pároddal, ráadásul arról az oldalról van támogatás is.


Mielőbb mozdulni kellene, mert erre idővel rámegy a mentális egészséged és a kapcsolatod is.

2021. júl. 23. 17:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/33 anonim ***** válasza:
100%

Vagy mesz es eled a sajat eleted mert ember vagy es minden jogod meg van hozza vagy ott akarsz megrohadni a hazban jovonelkul csalad nelkul?

Csunya dolog nagyon amit muvelnek veled, ki hasznalnak, nem szulo az ilyen. Lehet rosszul fogod erezni magad de konyorgom noj mar fel. Nem lehetsz orokkre az inasuk. Ok elmehetnek de te nem? Es az o hazukrol van szo? Hogy is van ez? Menjenek ok haza akkor es ne koltozzenek el, ne hogy mar te, mikor nema tied..

2021. júl. 23. 17:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/33 anonim ***** válasza:
100%
Miert lenne buntudat hogy elni akarsz es nem cseled lenni? Okes az agyad?
2021. júl. 23. 17:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/33 A kérdező kommentje:

12. igen a házukban lakok de nem velük. Ők külföldön laknak de néha jönnek meglátogatni, ilyenkor egy délutánt szoktak itt tölteni nagyon max itt alszanak egy éjjelt.


13. Ettől a Stockholm szindrómás dologtól most megdöbbentem. Ennyire gáz lenne a helyzet? :/


14. Úgy vagyok vele, hogy igenis elkell végeznem a ház körüli teendőket amíg itt lakok, mert úgy érzem tartozom ennyivel. De tényleg sok amennyit osztani tudjak hogy ezt meg azt kell megcsinálni, beszerezni, meg ez így nem jó, úgy nem jó.


15. Jajj bárcsak lenne elég erőm hozzá! A párom is mondta, hogy ezt kell tennem. De nem megy... Nagyon rosszul érezném magam tőle. Bűntudatom lenne, meg félek hogy kitagadnának és többé látni sem akarnának, hogy többé nem számíthatnék rájuk ha van valami. Ilyesmi félelmeim vannak.

2021. júl. 23. 17:48
 20/33 A kérdező kommentje:

Igazából, amikor csak kimertem nyitni a számat akkor mindig veszekedés lett belőle, elkussoltattak és a szememre hánytak mindenféle dolgot amit valaha megkaptam tőlük és értem tettek. Megmagyarázzák hogy a fekete bizony fehér és valahogy elérik mindig, hogy kételkedjek magamban és bűntudatot érezzek. És ilyenkor jön még rá részükről a sértődés és a szándékos ignorálás. Szóval ha igazam van ha nincs akkor is nekem kell szarul érznem magam. Nagyon profin űzik ezt a játszmát. :/ mindig ezt szokták csinálni..


És nem tudom hogyha én ignorálnám őket, pl elköltöznék tényleg és nem venném fel a telefont akkor esetleg "észhez térnének" vagy örök harag lenne köztünk? Ezért is félek ettől.

2021. júl. 23. 17:57
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!