Nem tudom mit csináljak.?

De, tudom.

Elmentem koleszba 14 évesen. így csak hétvégén voltam otthon

Elköltöztem otthonról, miután már dolgoztam, és volt annyi félretett pénzem h albérletbe menjek.

És nem. Nem jobb hajléktalanbak lenni.

Onnan nics visszaút. Az utcáról nem fogja folytatni a sulit. A hídalatt élve nem fog rendes munkát találni

De itt úgy látszik mindenki úgy kezdte hogy hobóként élt szinte még gyerekként.

Onnan vakartátok fel magatokat

Hát persze.

Tele van az utca meg az aluljáró ilyen siker sztorikkal

Költözz el, össze egy haverral.

Menj dolgozni akár gyárba is, csak húzz onnan, mert előbb-utóbb aimán megkéselhet apád. Meg akarod várni?

A szüleiddel külön-külön, négyszemközt beszélj arról milyen érzést, aggodalmat kelt benned a veszekedésük. Mond meg hogy mindkettejükért aggódsz. Az egyikükért azért, hogy nehogy olyat tegyen amit megbánna, a másikukért, hogy nehogy sérülést, vagy rosszabat szenvedjen el.

Talán ez felébreszti a felelősségtudatukat, hogy ne adjanak ilyen rossz kapcsolati mintát. Talán azért mert szeretnek, képesek lesznek uralkodni az indulataikon. Ezt kívánom neked!

#5 Ne, ne költözzön el, hanem lakjon az agresszív szüleinél 35 éves koráig, és maradjon le az egész életről, mert 19 évesen még túl fiatal hogy bevásároljon meg főzzön...

Egy életképes fiatalnak semmiből sem áll megélnie egyedül.

Mert neked ez a 2 véglet van?

Aznem lehet h először legyen már egy iskolai végzettsége és utána lépjen le ha már van fix jövedelme? Senki nem mondta h 35 évesen legyen otthon.

Ezt hol olvastad?

De egy szál bugyiban, (nem tudom érettségije van e már) végzettség nélkül nagyszerű lenne nekivágni