Szerintetek igaz, hogy emberi kapcsolatok közül a szülő-gyerek viszony tud legjobban elmérgesedni?

"Értem, de párkapcsolatban ritkán vannak szó szerint rákényszerítve, hogy együtt legyenek." Ezzel sem érek egyet. Rengetegen maradnak együtt kényszerből mert nincs hova menni, nem tud egyedül megélni, a közös lakás rá eső részéből egy lyukra se telne. Vagy a legrosszabb eset: olyan is van hogy az egyik fél a gyerekei épségével, vagy a lelépni akaró fél saját épségét fenyegetve zsarolja ki a maradást. Nem olyan ritka mint hinnéd. Lehet most hangoztatni hogy ha akarná megoldaná, de a valóság sajnos nem ilyen egyszerűen működik

Szerintem igaz. Minél fontosabb valaki és minél jobban szeretjük, annál jobban el tud mérgesedni a viszony. Legalább is én így tapasztaltam. Aki kevésbé vagy semennyire sem fontos, arra eleve felesleges energiát pazarolni, pozitív érzelmet sem táplálsz iránta, így kvázi negatívat sem kell.

Én inkább a testvéri kapcsolat elmérgesedését tapasztaltam. Szüleimmel nagyjából jóban voltam/vagyok. Kisebb nézeteltérések voltak csak, de a nővéremmel sokat, és nagyon hosszú időre is összevesztünk. Most se kedveljük egymást felnőtt fejjel, de félre tudjuk tenni a sérelmeinket egymás iránt. Persze már soha nem lesz olyan a kapcsolatunk, mikor még gyerekként együtt játszottunk, de ez van. Túlzottan más más világban élünk, és nagyon más az értékrendünk, a világhoz való hozzáállásunk.

A testvérek gyakran összevesznek az örökség miatt. Nekem sokkal jobb lett a viszonyom a szüleimmel, miután elköltöztem, csomó konfliktusforrás eltűnt.

Nem feltétlenül, ott vannak például a párkapcsolati vagy szerelmi tragédiák.

Nem. Az a házastársi viszony. Nézd meg a gyilkossági rátákat. Együtt élsz valakivel évtizedekig.