Mit kellene tennem..?

20 éves lány vagyok, van egy 22 éves nővérem. Első és egyetlen barátomat 14 éves koromban ismertem meg, egészen idén májusig együtt is voltunk, 2hónapja hazaköltöztem, most itthon élek édesanyámmal. A nővéremnek 19 éves korában lett egy párja, fél év alatt többet volt a srácnál, mint én az akkori barátomnál 2 és fél év alatt. (nyilván rosszul esett, de akkor betudtam annak, hogy én kisebb vagyok, nővérem pedig idősebb.)A nővérem 20 évesen teherbe esett, hivatalosan is elköltözött tőlünk (egészen addig maximum havonta, kéthavonta jött haza csak. Nem dolgozott, nem tanult.)

A nővérem és én szöges ellentétek vagyunk.

Ő a túlzottan nyílt emberek közé tartozik, én pedig nem feltétlenül szeretek megnyílni kb senki előtt, ettől függetlenül én nem nagy túlzással, de kijelenthetem hogy mégis boldogabb életét élek, mint nővérem. Legalábbis élnék, ha hagynák..

Próbálom röviden de érthetően leírni a nővérem és az én kapcsolatomat az édesanyánkkal:

Nővérem:

-napi szinten hívogatja minimum 5-6x telefonon édesanyámat, olyan kérdésekkel, hogy "na szia mizu"

(ergo semmilyen érdemi információt nem ad át neki, csupán "unatkozik")

-"spicli"ként viselkedik, majd óvodásként hívja anyát, hogy mit tudott meg rólam (volt olyan, hogy azért hívta fel anyát, mert 18 évesen hajnali 3-ig fent voltam messengeren. és nem, sajnos nem viccelek.)

-kihasználja anyát

Konkrétan amikor megy őket látogatni anya, egy komplett listát állít össze neki hogy miket vigyen nekik, amit egyébként ő ugyanúgy megtud vásárolni. Édesanyám pedig visz.

Az én kapcsolatom:

-a fentiek alapján írtam, hogy eléggé introvertált személyiség vagyok, nem akarom hogy konkrétan olyan szinten bele lásson az én életembe, mint a nővéremébe. Nincs semmilyen titkolni valóm, szimplán szeretnék magánéletet.

-ha elmegyek a városba találkozni a 13 éve ismert barátnőmmel, számonkérve kérdezi hogy meddig tervezek oda lenni.

-annak ellenére hogy introvertált vagyok, van egy baráti köröm, akikkel nagyon szeretek együtt lenni, kis családként tekintek rájuk. A minap a fejemhez vágta, hogy egyébként ő nem ismeri, nem találkozott velük, és hogy kitudja mit gondoljon róluk..

-nagyon de nagyon sokszor volt hogy a rokonaimtól olyan durva dolgokat hallottam vissza HOGY A SAJÁT ANYÁM miket állít rólam. Néhány finomabb példa :drogozok, alkoholista vagyok, kurválkodok, folyamatosan hazudok neki. Mindezt úgy, hogy amikor ezeket mondta körülbelül 15-16 éves voltam és a barátnőimmel legelőször 17 évesen mehettem el inni,akkoris megvolt mondva hogy 11-re legyek otthon.

A nővéremnek velem ellentétben abszolút nincsen szociális élete, és kezdem úgy érezni hogy édesanyám ugyanolyan lányt akar belőlem is "csinálni" amilyen a nővérem.

-egyetemre járok, mivel vége a vizsgaidőszaknak, már próbált rávezetni utasítva, hogy menjek dolgozni (amit egyrészt megértek, bár szerencsére nem szorulunk rá kifejezetten, de nyilván jól jön egy kis plusz nekem is. Azonban másik oldalról pedig szeretnék lazítani, magamra fókuszálni, mivel egy elég hosszú időszakot hagyok most magam előtt..)

Barátaim, ex barátom szerint, rokonaim is mondták már hogy ezzel a módszerrel iszonyatosan megfogja keseríteni az életemet, amit leginkább most kezdek már el érezni.

Nem tudom hogy mit kellene tennem, mivel ez már masszív 6-7 éve megy és már nagyon sokszor próbáltam vele megbeszélni, de sikertelen volt. Esetleg valaki itt van / volt hasonló helyzetben, mint én (remélem nem..) de ha mégis, mit tettetek, annak érdekében hogy nyugodt életetek legyen..?