Mit lehet tenni, ha a szüleim igénytelenek?
A szüleimmel élek, de már nagyon várom, hogy szeptemberben jelenléti oktatás legyen és visszaköltözhessek a kollégiumba. Egyszerűen igénytelenek. Mindenhol áll a por, a macskaszőr, a kosz, a haj és rendetlenség van, itt egy üres tányér, ott egy ruha, itt egy hajszárító, ott egy zacskó chips. A fürdő talán a legrosszabb, a rászáradt fogkrémmel, kiömlött tusfürdővel, penészes plafonnal, hajcsomókkal a kád szélén, eldobált használt fültisztító pálcikákkal, üres flakonokkal, ázott rongyokkal, nem lehúzott wc-vel stb. Talán még a konyha vetekszik vele, ahol ott a tűzhely mellé kiömlött piros paprika, a mosogatóban a kajamaradék, bogarak másznak a virágok között, odaolvadt a csoki az asztalra, kifolyt a leves és megfogta az asztalterítőt stb. Eleve minden helyiségben van minden, tehát pl. anyám a konyhában tartja a pipere cuccait a fűszerek mellett, de szerintem akad ott is szövegkiemelőtől kezdve, banki papírokon át minden. Egyáltalán nem takarítanak, max. néha anyám ilyen tessék lássék módon felsöpör, felmos, letörli az asztalt és ennyi.
Én a szobámat rendben tartom és takarítom, a saját cuccaimra odafigyelek, rendet teszek és összetakarítok magam után mindenhol. A közös helyiségekben is szoktam takarítani, de egyedül nem bírom mindig és igazából feleslegesnek érzem, mert egy nap alatt összebarmolják. Szégyellem mások előtt is és például nem merem áthívni a barátaimat sem (mindig náluk vagyunk, de ez is kellemetlen és itt nincs hová menni, max. az utcára). Ha valaki átjön hozzánk mindig egyeztetni kell jó előre, hogy legyen idő kitakarítani.
A szüleimmel már beszéltem erről többször, de mindig azzal jönnek, hogy nagy a ház és laknak benne, használják, ez a természetes, másoknál sem különb. Ha mondom, hogy de igenis különb, akkor jön az, hogy azoknak biztos több a pénze. Szerintem viszont ez nem lehet kifogás, ez nem pénz kérdése. Eleve le lett szigetelve a ház, le lett térkövezve az udvar, lesz új kerítés, ki lett festve és le lett napozva a nappali, lesznek új bútorok stb., ezekre költenek bőven, csak ezekre sem vigyáznak, nem becsülik meg. Ide teljesen felesleges, miközben a fürdőben tényleg penészes a fal és egy tányér alátét van felragasztva a falra, ahol csőtörés miatt le kellett bontani a csempét. Ezekre nem költenek. Meg mindig az a válaszuk, ha valaki átjön, hogy a szobámban leszünk úgyis, nem? Meg mit akarnak nézni a fürdőnkön stb. De akkor ne engedjem őket ki a szobából kezet mosni, wc-re stb. vagy nem tudom mit gondolnak.
válasza:Huh... részvétem! Csoda, hogy ebben a környezetben Te ilyen lettél. Ez valóban nem pénz kérdése.
Ne hívj oda senkit... megértem, ha szégyenled a körülményeket. Egyedül ezen valóban nem tudsz úrrá lenni, max tüzet oltani.
Amint tudsz, szakadj el tőlük... mást megoldás nem nagyon van.
válasza:Vannak ilyen ismerőseim, mint te, nem ítéltem el őket a szülei igénytelensége miatt, ezen ne aggódj. A szobádon látszik, hogy te nem vagy ilyen.
A penészt azért szedd le a fürdőben, egészségtelen, az amúgy sem jön vissza 1-2 nap alatt.
válasza:Nem tudsz mit tenni.
Még én is otthon lakok(29 vagyok), de 14-15 éves korom óta küzdök ugyan ezzel.
Már leszarom. Kitakaritok mikor időm engedi. Meg csak annyira amennyire muszáj.
Volt olyan is, hogy kicsit nagyobbat takarítottam(pl portorles mindenhol, 5 vagy 6 órán keresztül robotoltam) és kipurcantam. Azt még beszólt, hogy egy kicsit dolgoztam és elfáradtam. Plusz nálunk még kutya is van.
Volt, hogy itthon volt tp-n én dolgoztam és úgyse csinált semmit, mert jaj szegény milyen depressziós.
válasza: válasza: válasza:Az én szüleimnél is hasonló a helyzet. A gyerekkori otthonom katasztrófa volt, otthonról dolgoztak a szüleim, a ház mellett volt a műhely. Minden létező felületre lepakolva találtál valamit, falnak, bútoroknak nekitámasztva, elépakolva dolgok végeláthatatlan tömege. A szekrények meg félig üresek és csak beledobálva volt egy-két dolog, és szemét - elépakolva ugyanez kupacokban. Minden szerszámból 4-5 db volt, mert elfelejtették hová tették. És természetesen minden megevett a kosz. De a lakásban is koszos és rendetlen volt minden, a nappaliba, a hálóba is bevitték a munkát. És a szag... mindenhol izzadt büdös ruhák, zoknik szétdobálva, vagy letéve száradni. A megszáradt, büdös ruhát még újra lehet használni, mert miért ne... Úgyis újra koszos lesz. Minek fürödni minden nap, ha úgyis koszosak lesznek estére. És nem egy putriból jövök, jól kereső, vállalkozó családról beszélünk.
Rengeteget takarítottam és pakoltam, hogy legalább egy kis rend legyen. Utána ment a veszekedés, hogy miattam nem találnak meg semmit... Ez a ház kiégett és a rengeteg szemét eltűnt - képzelheted, hogy égett a zsúfolásig bepakolt szemétkupac mindenhol...
De hiába költöztek át egy szép új házba a szüleim, ott ugyanezt folytatják és a régi házból minden megmaradt vacakot és igénytelen, lelakott bútort átvisznek, mert jó lesz még valamire.
Utólag persze már látom, hogy ezek egy rossz kapcsolat, depresszió, munkamánia, stb tünetei. De erről sem lehetett beszélni velük, maximum csak lehúztak és energiavámpírrá váltak, ha szóba került. Jött a panaszkodás, de semmilyen megoldási javaslatot nem fogadtak el. Ha nem kezeltetik magukat és nem nyitottak a változásra, akkor csak egy dolgot lehet tenni: menekülni.
válasza:Velem is kb. ugyanez volt. Sőt, rám még néha meg is haragudtak, amikor próbáltam rendet tenni, merthogy ezzel kritizálom őket, és ahogyan élnek. :D Én igazából megbeszéltem ezt a barátaimmal, őszintén elmondtam nekik a helyzetet. Nem tudok mit csinálni, kupi van nálunk, szégyellem is. Megértették, hogy erről nem én tehetek, hanem a szüleim. Persze ez már csak ilyen 15+ éves koromban történt, az előtt nagyon szégyelltem, és problémáztam mindig, ha átjött volna valaki.
Egyébként évek óta elköltöztem már, szép rend van nálunk, anyáéknál pedig változatlan a helyzet.
Nem tudom, hány éves vagy, de az írásod alapján nem tűnsz olyan fiatalnak, én valószínűleg megbeszélném ezt a barátaimmal, szerintem megértenék.
válasza:Nagy a ház, na persze.
Édesanyám és én képesek vagyunk kitakarítani az egész házat egy nap alatt, pedig van 4 szoba, a nappali, fürdő és a konyha sem kicsi.
A szüleid ebben nőttek föl, ez pedig egy kifogás, amit mondani kell. "Nagy a ház"..
Sajnos ők már ilyenek maradnak, így érzik jól magukat, a koszban és a porban.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!