Szülők! Mit tennétek, ha a fiatok/lányotok egyik nap hazavinné az azonos nemű párját bemutatni nektek?

Én nem vagyok szülő még 21 évesen, de anyám kitagadna, apám pedig leugrana a tizedikről, mert szerintük ez egy gyógyíthatatlan betegség, mint a rák, viszont ez az ember saját eldöntése kiskorában, hogy kit fog szeretni. Ezért kell a fidesz törvénye, hogy még csak találkozni se találkozzanak ezzel.

Én ha szülő leszek, biztos összetörnék legbelülről. Konkrét háborús trauma lenne nekem.

Nem hiszem, hogy felhőtlenül tudnék beszélgetni a párjával, mert két kérdés járna a fejemben: miért nem mondta el nekem korábban, és hogy hogy a büdös francba nem vettem észre a saját gyerekemen.

Vagyis minden attól függne, hogy mennyire lepődöm meg. Ha nagyon, akkor szülőként nem sokat érek, és ez eléggé elvenné a kedvem mindentől.

Én most fiatal felnőttként válaszolok, tehát a szituáció nagyon nem illene még rám.

DE! A legtöbb nem heteroszexuális ismerősöm már sugallta a szülei felé szexuális orientációját beszéd nélkül is. Persze nagyon szuper, ha valaki bevallja egy-az-egybe a szüleinek, mert az tényleg bizalmas kapcsolat, de nekem a legtöbb ismerősömnél sejthető volt és már a háta mögött a szülők, tesók tippeltek erre.

Szóval valószínűleg a saját gyermekemnél sem lepődnék meg, biztos lenne egy-két jel, amit én is észrevehetek. De ha nem és csak leül velem megbeszélni az is nagyon szuper.

Másrészt párt hazavinni csak úgy nem szokás. Legalábbis felénk először szoktak róla beszélni a szülőknek, és mondjuk előre bejelenteni, hogy "a drága szerelmemet jövő héten elhoznám ide és bemutatnám nektek". Már ha másért nem is, legalább azért, hogy előtte kitakarítsák a lakást. Szóval itt nem az lepne meg, hogy azonos neműek, hanem, hogy ennyire fontos vendéget bejelentés és minden előjel nélkül elhoz - én legalábbis elhalmoznám első alkalommal sütivel, és próbálnám kontrollálni magam, hogy ne akarjak róla mindent megtudni és ne akarjak zavaróan barátkozni. Az utóbbi azért fontos, mert ha a gyerekem szeret valakit, az én érdekem az lesz, hogy én is szeressem őt, hisz így lehet majd igazán boldog a csemetém, aminél semmi sem fontosabb.

Harmadrészt, én nagyon családcentrikus vagyok és emiatt sok gyereket akarok majd. Én is ilyen családba nőttem fel, ahol mindenki mindenkivel jóba volt és nekem ez lenne egy igazán otthonos környezet. Nekem ez amiatt fontos, mert nagyon régóta vágyok ilyen életre, de nincs különösebb utódfenntartási ösztönöm, és ezt nem is várhatom el a leendő gyermekeimtől sem. Bennem nincs ilyen "vigyék tovább a nevemet" vágy, úgyhogy én emiatt is állok toleránsabban a meleg-gyerek kérdéshez. Persze ha bármilyen módon mégis lenne gyerekük, azt is tiszta szívből szeretném és saját unokának tartanám.

Azt mondanám neki: Hát tőled sem lesz unokám!

Meg előnye az, hogy nem kell védekezniük, ennyi...

19-es:

Miért olyan fontos ez az unoka?

milyen primitív válaszok jönnek ide hihetelen!

főleg SZÜLŐKTŐL