Hogyan tudnám meggyőzni a szüleimet, hogy vezethessek?
Körülbelül 3 éve szereztem jogosítványt. Nagyon nyögvenyelős volt a folyamat, így az egész procedúra másfél évig tartott. Mivel még középiskolás voltam, az oktatóm is dolgozott, sok tanulója volt stb., ezért nagyon ritkán tudtam csak vezetni járni, nehéz volt megfelelő időpontokat egyeztetni és így többször kimaradtak akár hetek is két alkalom között. Ráadásul amíg csak itthon vezettünk gyakori volt, hogy az oktatót kellett furikázni a postára, a gyerekért, a pékségbe stb., így nem is vezettem le a teljes órákat, mert kint vártam a kocsiban. Én pedig úgy vágtam neki, hogy abszolút semmit nem tudtam, tehát nyilván szükségem lett volna minél több gyakorlásra. Végül sikerült, a második forgalmi vizsgán mentem át. Ott is azt mondták és szerintem ez igaz is, hogy majd úgyis akkor tanulok meg vezetni, ha vezetek.
Viszont azóta egyáltalán nem vezettem. Pontosabban egy-két alkalommal ültem autóban még rögtön a vizsga után, de csak apukámmal (csak úgy vezethettem, ha jött velem) és az a pár alkalom el is vette a kedvem az egésztől. Kimentünk a rutinpályára és ott kellett gyakorolni elindulni, megállni, fordulni, parkolni stb., ami nyilván rosszul ment, mert egy tök más autót kellett vezetnem és csomó mindent én nem is tanultam (pl. nem tanultuk a kézifékes elindulást soha) vagy éppen máshogy tanultam, gyakoroltam be mint ahogyan azt apukám tudta, csinálta. Úgyhogy ebből mindig veszekedés lett, mert ő kiabált, hogy nem igaz nem megy, mit csinálok, miért nem figyelek oda, ő nem is érti stb. és végig magyarázott, ami nagyon idegesített, stresszelt, egyszer már el is sírtam magam. Azóta nem vezettem.
Eddig ezzel nem is volt gond, mert igazából nem volt rá szükségem. Viszont haza kellett költöznöm a koliból még tavaly a vírus miatt és azóta gyakorlatilag nem tudok menni sehova. Vidéken élünk, itt nincsen jól szervezett tömegközlekedés, így autó nélkül az ember meg van lőve. Mindig a szüleimnek kell szólnom, hogy vigyenek el valahova, majd jöjjenek értem vagy őket küldöm boltba, ha kell nekem valami stb., de ez így senkinek nem jó. Nyilván őket is zavarja, mert dolgoznak, kevés idejük van, nem feltétlenül érnek rá vagy nem akarnak vele foglalkozni stb., és engem is zavar, hogy ilyen mértékben kell a szüleimtől függni. Ha szeptemberben végre jelenléti oktatás lesz, akkor megoldódik a probléma, de addig is zavar, már elegem van ebből. Sokkal egyszerűbb lenne, ha vezethetném én is az egyik autót, de a szüleim nem engedik, mert milyen régen vezettem utoljára, nem is tudok vezetni, előbb meg kellene tanulni vezetni stb.
Szóval a kérdés: hogyan tudnám őket meggyőzni, hogy végre vezethessek?
1 - Nem, apukámon kívül nincsen senki más, aki beült volna mellém vagy most beülne
2 - Igen, én is kuplunggal tanultam, mindig kuplunggal kellett elindulni dombon is stb. Soha nem kézifékeztünk. A szüleim viszont azt mondják, hogy nekik még meg kellett tanulni és ez egy teljesen alap dolog, ami nélkül autóba se lehet ülni.
Megint csak igen, a jogsi kidobott pénz volt, ezt én is így ítélem meg. A szüleim fizették, több százezer forint volt és még ezek után is ilyenek. Igazából ezt sem értem, hogy még ez sem zavarja őket.
Gondolkoztam rajta, hogy megint vezessek apukámmal, de akkor szerintem csak megint ugyanaz lenne és semmivel sem lennék előrébb, max. rontana a helyzeten. Saját autót venni és pláne fenntartani pedig nincsen pénzem.
A leírásod alapján valóban kevés a tudásod a mindennapi közlekedéshez.
Erre találták ki a vezetési tréningeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!