Hogyan ignore-aljam anyamat?

Mentalis beteg vagyok (voltam korhazban tobbszor is, volt ongyilkossagi kiserlet is)

Konkretan: Unipolaris Depresszio Pszichozissal skizofrenia nelkul, szocialis fobia

Mindig hozzamvagja, hogy ezt kellene csinalnod meg azt kellene csinalnod, meg ezt miert csinalod meg azt miert nem csinalod. Es allandoan mindennap ez van.

En nem akarok semmit csak nyugalmat, beket, es eddig az elet pont az ellenkezot adta, allando felelem, szomorusag, csalodas - ennyi az amit el tudok mondani magamrol.

Barmi szemelyes baja van (pl munkahelyen valakit utal) ahelyett hogy elmondana nekem mi az es megbeszeljuk, helyette magaban orjong (magaban is beszel, kiabal neha, volt hogy tort poharat) es nem lehet ra hatni. Kikapcsol az agya es omlik belole a mereg. Ezt ugy kell elkepzelni, hogy neha kinyitja a szobamat es csak ordibalja felem azt ami osszegyult benne napok, hetek alatt es rajtam adja ki. En mar mondtam neki hogy ez egy nagyon rossz dolog, ne a gyereken adja ki ordibalassal a duhet, de leszarja.

Kozel 10 eve ezt csinalja folyamatosan.

En mar emiatt nem akarok vele soha beszelgetni, mert mindig ez a vege, hogy szemrehanyast tesz, meg kotekedik. De persze akkor meg az a baj hogy nem beszelek vele. Az a baj hogy neki sincs senkije, szo szerint, semmi barati kore nincs. Egyszer mondta valaki neki regen amikor nyugodtabb idoszaka volt hogy "Vegre lehet masrol is beszelni veled". De semmi elete nincs. Nem megy sehova soha, csak hazajon, ordibal, kotekedik, alszik, megy dolgozni es ez megy vegig.

Egyetemre jarok meg, az is szajhuzosan megy, nem dolgozok az a baj, mindig koveteli hogy menjek dolgozni, es sajnos a betegsegemet figyelmen kivul hagyja. Egyszeruen nem akarok semmit sem csinalni, nem izlik semmi kaja, beszelgetni nem akarok senkivel, tanulni sem akarok, baratkozni sem akarok, parkapcsolatot vegkepp nem akarok, egyedul a szobamban akarok lenni egesz nap es aludni - hogy ne legyek a tudatomnal.

Szegenyek vagyunk. En osszvissz villanyt sem egetek csak egy laptopom van amit korabbi munkabol vettem meg.

Jarok hetente ket szakemberhez is, de ugy erzem nem tudnak rajtam segiteni - nem az o hibajukbol hanem az en hibambol. Meg fogom olni magam hamarosan - roviden csak annyi, hogy nem akarok egy eletet ilyen semmikent meg motivalatlansaggal leelni, meg ezt nem tehetem anyammal hogy vele maradok es tudom, ha eletben maradok akkor egy maganyos, csoro ember leszek aki valami gyarban dolgozik 7 napbol 7-et 12 - 14 oraban havi 90 000ft-ert. Aztan leszek egy alkoholista csoves, akit lattok az aluljarokban fetrengve egy kis boros uveggel.

Es ezt kell majd csinalnom 40 - 50 evig hogy meghalljak. En ezt nem akarom megszenvedni.

Nincs baratom, nincs baratnom, nincs haver szo szerint, nem is volt. Semmi.

Nem birok emberek kozt lenni, ideges aggressziv leszek, szorongok es emiatt bunko vagyok es hiaba probalok nem az lenni, ez mindig ott van velem, beilleszkedni sem tudok termeszetesen.

Egyedul a xanax segit igy ideiglenesen, de arra nem akarok raszokni. Nem szedhetek mindennap 1 - 2mg-ot. Ez nem elet.

A csalad tobbi tagjai kb ugyanilyenek.

Tudom, szeretik itt gyakorin is hangoztatni hogy milyen luzer vagyok meg itt sirok, tisztaban vagyok vele amiatt ne aggodjatok, meg is fogom olni magam, amiatt se aggodjatok es szerintem ez egy pozitiv dolog lesz a csaladban, mert vegre talan egy gyerek halala fogja kozelebb hozni a csaladot es megbecsulik egymas egszisztenciajat. Ha meg nem akkor is mindegy, en mar nem fogok szenvedni.

Tudom sok embertol nehez lesz kerni ezt itt gyakorin, mert sokan trollkodni jonnek meg viccelodni meg a sajat merguket kiadni, de egyre megkerem oket: Ha lehet a kelletenel jobban ne fikazzatok - ismerem a bajaimat, ismerem a hibaimat, tehat ezzel ujat nem fogtok mondani.