Kinek milyen a viszonya az édesanyjával?
Igazából semmi bajom az anyámmal.
Jól megvagyunk.
Ami nem tetszik az az,hogy sosem képes felhívni telefonon,inkább ír egy üzenetet az interneten.
Ha nem válaszolok csak másnap,mert éppen nincs időm írkálni,akkor már másnap jön a következő üzenet hogy minden rendben?, de még akkor sem emelné rám a telefont.
Ha én hívom, akkor beszélünk,de ha nem hívom akkor meg rögtön mondja hogy el vagyok veszve,fel van háborodva, de ő akkor sem hívna fel egyszer sem. Sem születésnapkor, felköszönt a neten keresztül és ennyi. Én mindig felhívom és felköszöntöm.
Nem értem mitől olyan nehéz valakit felhívni és beszélni vele. Még úgysem,hogy megcsörget és én visszahívom.Visszanéztem a híváslistámat,a tavalyi év végéig,egyszer sem szerepel az anyámtól bejövő hívás, csak kimenő tőlem.
Az testvérem ugyanez. Ha keressük telefonon és nem veszi fel, nem hív vissza, hanem majd valamikor ír a neten egy üzenetet,hogy láttam kerestél. Vagy egyáltalán nem is reagál arra ,hogy valaki hívta. Ha történne velünk vmi,(messze lakunk) meg se tudnák senkitől.
válasza:Nagyon jó.
Napi szinte beszélünk.
Anya sem hív inkább üzen ha én nem hívom.
Egyszerű oka van. Tudja hogy ha nem hívom elvagyok foglalva mással.
Így ha hívna sem tudnám felvenni.
válasza: válasza:Hogy a konkrét kérdésre válaszoljak nekem is nagyon jó a kapcsolatom vele (mellesleg nem értem mi baja 57-es lepontozónak azokkal akiknek jó a kapcsolata az anyjával 🙂). Nálunk annyiban teljesen más a helyzet hogy az enyém nem is tud üzenetet küldeni. Mutattam már neki de nem is akarja megegyezni pedig nem nagy mutatvány és ő se buta. Szóval marad a telefon.
Amúgy szerintem is megéri ezt elmondanld neki, ha nem lesz változás legalább tudod hogy te megtettem ami tőled telik és nem hibáztathat ha nem hívod.
válasza:Jó a kapcsolatunk, de sokszor érzelmileg zsarol - persze nem tudatosan/nem direkt.
Nálunk többször érzem úgy, hogy azért nem hív, mert azt akarja, hogy én keressem őt - egyfajta hatalmi játék. Már 25 évesen ezt megtanultam kezelni, próbálom változtatni. Hiába mondom, hogy hívjon, neeeem, inkább nem is keres, majd ha felhívom elsírja, hogy nem hívta senki őt (3an vagyunk gyerekei) és hogy milyen rossz ez neki. Az nem érdekli, hogy nekem is rosszul esik, hogy kb sosem hív, csak ha segíteni kell valamit (menjek érte a pípírjáért dokihoz, vegyek neki ezt-azt - amivel nincs baj, de tényleg csak ekkor hív - ha anyám hív, már kérdezem is, hgy mi kell - erre persze megsértődik megint...).
Egyébként én utálok telefonálni, valami fóbia lehet ez. Tényleg csak családtagokat vagy közeli barátokat tudok hívni, ha pl dokit kell, akkor percekig idegeskedek a hívás előtt és mentálisan készülni kell rá. Ez betegesen hangzik tudom, nem is jó dolog az biztos. De sokan szenvednek ettől, főleg introvertáltak. Lehet nekik is ez a problémájuk?
válasza: válasza:Két nornalitás ütközik. Jó lenne így, de téged ez zavar. Mond meg nekik, hogy jobban örülnél ha hívásban keresnének téged.
Én is olyan vagyok mint a szülőd, és ha gyermek kérné, hogy inkább hívjam, törekednék arra, hogy telefonban adjam át amit akarok.
(Én gyerekkel amúgy is preferálom a hívást.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!