Fizetnétek a gyereketeknek a pszichológust, ha nincsen semmi baja a kamaszkorán kívül, és körülbelül 250.000 Ft lenne fél évre / 40.000 Ft havonta, amiből lehetne inkább bármilyen más különórára, sportra, akár táborba menni?

Esetleg próbálkozhatnátok első körben ingyenes úton, ha gond az ár.

Azt szülőként nem igazán tudod megmondani, hogy van-e baja. Laikusként, elfogultan, esetleg nem is akarja felfogni a szülő a gondot, mert szégyennek éli meg. Nekem évek óta vannak pánikrohamra jellemző tüneteim, gyakran elfog a szorongás emberek között, nagyon durva hangulatingadozásaim is vannak, illetve nagyon túlzásba tudok esni a dolgaim ellenőrzésében, szinte kényszeres jellegű.(Pl egy öt percen belül hatszor megnézem, hogy elraktam-e valami jelentéktelen dolgot.) Koncentráció téren is vannak gondok sokszor. Voltam a suliban pszichológusnál, de anyám nem veszi ezt komolyan. Szerinte tök egészséges vagyok, csak bebeszélem magamnak. És mivel szerinte hülyeség még ingyenesen sem tudok pszichológushoz jutni, mert kb semmi pénzem nincs a tömegközlekedése, illetve ordibálás lenne belőle, ha kiderülne, hogy kezelés alatt állok.

Tehát szülőként tényleg nem tudhatod. Nem vagy szakember, nem értesz hozzá, lehet idealizálod a gyereked, vagy tudod hogy miattad van a gon, ezért elbagatelizálod mert szégyen lenne. Szóvá szerintem ha van egy kis jó érzés benned, akkor segíts szakemberhez jutni.

Az az érdekes, hogy a kérdezőt majdhogynem leszarszülőzi mindenki, holott a kérdésből egyáltalán nem derül ki, hogy ki kérdezett. Szó nincs arról, hogy a gyerek segítséget kért volna.

Mi van akkor, ha pont a gyerek kérdezi, mert ő azért jó eséllyel tisztában lehet azzal, hogy tényleg semmi baja a kamaszodáson kívül, viszont a szülei nem bírnak ezzel mit kezdeni, ezért inkább pszichológushoz vinnék sok pénzért, holott ő jobban örülne, ha ezt a pénzt inkább sportra, táborokra költenék és oda küldenék őt.

Hogy én mit tennék? HA a gyerek segítséget kérne ÉS/VAGY én úgy látnám, hogy nem tudom kezelni a fennálló problémát, akkor először megbeszélném a gyerekkel, hogy elmegyünk egy INGYENES rendelésre, ahol talán sikerül kideríteni, hogy valóban van-e komolyabb gond vagy tényleg "csak" a kamaszkor a ludas. Előbbi esetén, amennyiben a gyerek is akarja és meg is engedhetem magamnak, természetesen keresnénk magánrendelést. Utóbbi esetben pedig ÉN kérnék tanácsot és segítséget, hogy miként kezeljem a kamaszkorral járó gondokat.

Mindettől függetlenül!

Véleményem szerint egy alaposan átgondolt és szinte tökéletesen megfogalmazott kamukérdésről van szó, ami teljesen alkalmas arra, hogy összeugrassza a gyakori - amúgy is extrém frusztrált - népét. Ezt alátámasztani látszik az, hogy a kérdező egyetlen hozzászólásra sem reagált, és semmilyen pontosabb információt nem oszt meg sem magáról, sem a helyzetről.

Nem bántásból, de akik az ingyenessel jönnek, azok voltak is így? Nekik bevált? Tényleg őszintén érdekel.

Egyébként igen, támogatnám, aztán majd ott eldől, mert ő is érezni fogja és a szakember is, hogy szükség van-e a munkájára, vagy sem a gyereknél. Persze önismeret és hasonlók szempontjából mindenkinek megéri, de sajnos legtöbb embernek bőven elég kiadás az is, ha csak akkor megy, mikor már baj van.

Viszont a fizetősnek pont ez a hátránya ( tapasztaltam is), hogy bizony a pénz miatt olyan is kezelt, aki hivatalosan nem tehette volna meg ( nem volt meg hozzá a megfelelő végzettsége én pedig laikusként, hát kellett idő, míg erre rájöttem) ezért nem is mondta meg az igazat a betegségemmel kapcsolatban, félre kezelt stb. Mikor egy pszichológusnak kötelessége lenne ezt felmérni, észrevenni és a megfelelő kollégához irányítani az embert, ha az ő képességeit az adott probléma meghaladja.

Szóval a magánpraxisnak is bőven megvan az árnyoldala.

Nem fizetném, mert van iskolapszichológus, valamint állami részlegen lévő pszichológus.

Én is jártam magánba, de már felnőttként, mikor ki tudtam fizetni önállóan.