Van itt olyan, aki vett a gyerekének lakást? Nem bántad meg? Tudta értékelni a gyerek?

Én is kaptam saját lakást, de a 180 ezres fizetésemet nincs mire elvernem, eltékozolnom. Hosszú távú célok érdekében igenis be kell osztani. Az más, ha valaki úgy kap lakást hogy olyan munkája lesz, ami jól fizető állást jelent. Nekem részben amiatt vettek, mert elmagyaráztam hogy fog kinézni a fizetésem. A szüleim vállalkozók, plusz ők még örököltek tulajdont szüleik életében. Én már az a generáció vagyok, akinek maximum a szülők halála után jutott volna valami (és ma már ez a normális tendencia az a helyzet), ha nem vettünk volna lakást. Nekem az a véleményem, hogy amelyik szülő megteheti, segítse a gyermekét az ingatlanhoz jutásban, mert elképesztően elszálltak az árak, a fizetésekből meg nem lehet megélni, nemhogy félretenni. Pláne nem szingliként, gyerek nélkül, 30 alatt, kevesebb mint 5 év munkatapasztalattal. :)

És hogy őszinte legyek: honnan legyen motivációja a mai fiataloknak a küzdéshez, spóroláshoz, mikor nincs miből, és nincs olyan perspektíva,módszer ami mondjuk 10 év alatt hozzàjuttathat egy átlag fizetésből élő átlagos alkalmazottat egy saját ingatlanhoz. Teljesen reménytelen az egész. :( Nem tud mindenki vállalkozóvá válni, nem tud mindenki jó iskolát végezni.

Bár jellemzően azok a szülők tudnak ingatlant venni a gyereküknek, ahol amúgy is igyekszik jól fizető állást találni a gyerek, legalábbis általában.

Van egy idős neni szomszedunk. O vett lakast a gyerekenek. Nemreg meselte el, hogy mennyit dolgozott elvaltkent es mindent a gyerekenek adott es sajat lakashoz jutatta. Most meg neha a gyerek bunkon beszol neki (gyerek is mar 45 korul van), amikor elmegy hozza vendegsegbe es valamirol beszelgetnek, hogy anya idegesitesz ez az en lakasom huzzal haza. Erre mondta, gyermekem velem igy ne beszelj, amikor nem lenne, ha en ilyen lennek veled, mint te most velem. Es ezzel akkor lezarta a temat. Csak panaszkodott, hogy ilyen alkalmakkor neha megfordul a fejeben lehet elkapatta a gyereket es kar.volt minden penzet rakoltenie. Ettol.fuggetlenul nem banta meg.

A helyzet az, hogy te ismered a sajat gyereked. Te nevelted, te latod milyen most az ertekrendje.

En sok baratnomon/baratomon azt lattam egyetemista koromban, hogy az a keves, akinek adtak a szuleik lakast, nem igazan becsultek meg. Volt aki egyenesen panaszkodott, hogy miert kapott lakast, ha melle nem adnak penzt, hogy fenttudja tartani nappali oktatas mellett.

En ha nem.lennek biztos abban, hogy a sajat gyerekeim meg fogjak becsulni ezt a valoban hatalmas lehetoseget/helyueti elonyt az eletben, hogy eletkezdeskor kapnak lakast tolem, akkor ugy csinalnam, hogy nem kotnem az orrukra mennyi penzem van vagy hogy nekik fogok venni/adni ingatlant. Helyette hagynam, batoritanam, hogy az iskolai befejezese utan meg egy ket evig dolgozzon es lakjon alberletben, kuzdjon kicsit. Es utana ajandekoznek neki lakast. Mert akkorra lesz eleg tapasztalata abbol, hogy hiaba keres penzt,nehez takarekpskodni, sokak mennyire lehetetlenul elnek, es milyen kemenyen kellene evekig dolgozni, sporolni vagy hitelt folvenni a sajat lakashoz. Igy biztos lehetsz benne, hogy jobban fog orulni neki es jobban ertekeli is. Persze halalkodast napi 24ben tenylegnem suabad varni, de ha ugy gondood lenne valami kiteteled akkor azert batran mondd el neki, es lehessen valasztasi lehetosege.

En 20 evesen es most 44 evesen is elfpgadhazonak tartanam, ha a szuleim azt mondanak kapsz tolunk egy lakast, de arra kerunk, ha idosek leszunk es apolasra szorulunk, akkor tamogass minket, netan apolj par honapig, ha mas lehetoseg nem lesz. Igaz nalu k ez a minta a csaladban, igy kerni se kell.

De ati csaladptokat te ismered.

Mi az anyósom hatalmas házát újítottuk fel a fiamnak. Gyönyörű lett!

Ettől még tudja, hogy nincs minden ingyen, pedig a kocsit is mi vettük neki.

Dolgozik és félretesz...évek óta egy forintot sem adtunk neki.

Szerintem ha a gyerekednek normális az értékrendje, akkor tutira megfogja becsülni azt, amit kapott.

Nekem sajnos senki nem vett/ajándékozott ingatlant, de biztosan megbecsültem volna :) .

Így viszont marad a sok év kemény munka és a hitel.

Évekig koleszban majd albérletben éltem, amit saját pénzből fizettem, míg végül a szegény pedagógus szüleim - a nagyszülők eladott házának árából tudtak venni egy pesti lakást a gyerekeiknek: nekem és a négy testvéremnek. Tehát a lakás ötödrésze az enyém; jelenleg az öcsémmel élek itt.

29 éves voltam ekkor, havi 150 ezres fizetéssel, miközben egyetemen is tanultam.

Hogy elkényeztetett lennék? Nem hiszem. Elég spórolósan éltünk mindig, generációkra visszamenőleg, még autónk sem volt, ennek is köszönhető, hogy

összejött ez a lakás.

A seggem alá tették? Végül is, igen. De nagyon megbecsülöm ezt a lakást minden másra én kerestem a pénzt, így lett pl. jogosítványom 31 évesen végre. Amikor albérletben laktam, minden mellékállást bevállaltam, hogy előrébb jussak. Megtanultam beosztani a pénzt, és ezen a pénzügyi kultúrán a "seggem alá tett" lakás sem változtatott. Ezt a lakást egy lehetőségként fogom fel: így szerény fizetésemből is több pénzt félretehetek, ami jól jön majd, hiszen nem élhetek mindig itt, ha családot akarok alapítani előbb-utóbb.

Ne ítélkezzünk tehát elhamarkodottan!

Nem vettem, hanem adtam (örökségemből)

A lakást értékeli, megbecsüli, a gesztust viszont nem, mert neki ez valamiért természetes.

Senkit nem hibáztatok, én kényeztettem el és neveltem ilyenné.

Ha ismét ez a helyzet lenne, nem tudom mit tennék, lehet ugyanezt, csak másképp.