Egy Anya, rossz szülői minta miatt nem tud úgy kötődni a gyermekeihez, ahogy kell? Amiatt nem tudja kimutatni az érzelmeit?
Édesanyám épphogy betöltötte a 19-et, amikor meghalt az Anyukája. De màr 17évesen Apukámmal volt, azelőtt albérletben, mert az Apukája rendszerint verte, és mert alkoholista volt. Tehát egészen fiatal volt, amikor magàra maradt.
Mai napig fàj az Anyukája elvesztése számára.
Van 4gyermeke Anyukámnak, édestestvérek vagyunk.
A maga módjàn szeret bennünket, tűzbe tenné értünk a kezét, de valahogy sosem mondja, nem érezteti úgy velünk.
Apukám is egyébként hasonló, nehezen mutatja ki az érzelmeit.
Nekem az évek során baráti,-és párkapcsolati problémaim is voltak emiatt, mert nagyon nehezen mutattam ki az érzéseimet. Azóta változtattam ezen, felismertem mi a baj, és igyekszem annyiszor mondani, kimutatni,megölelni azokat, akiket szeretek, ahányszor lehet. Néha mèg mindig nehèz szóban is megtenni ezeket a lèpèseket, annyira gàtol valami..
Emlékeim szerint egyébként nem igazàn ölelt meg Anyukám, és nem is mondta, hogy szeret.
Testvéreim ugyan ilyen típusúak, 2 fiú testvérem közül az egyik házas, a problémáit,érzéseit nehezen tudja kiadni, állandóan írásban teszi meg, ha valami bántja. ( felesége mondta).
Ami ugyanaz mindannyiunknàl, hogy nagyon könnyen elsírjuk magunkat.
Lassan 30éves vagyok, és nem tudom, hogy Anyukámmal (52) hogyan is tudnék erről beszélni, hogy nekem ez fontos lenne.
Azt szeretnèm, hogy megöleljen, hogy azt mondja szeret és hiányzom neki.
Azért is vágyom erre, mert nemrég meghalt az Apai Nagymamám, és Ő vele mindig volt ölelkezés, elmondtuk hogy mennyire hiányzik a másik. Olyan igazi nagymama volt, aki él-hal a családjáért.
Sokan gondolok arra, hogy mi lesz, ha nem lesz màr Anyukám, és fèlek, hogy sosem tudtam erről beszélni neki.
Valahányszor elgondolom, hogy beszélek erről neki, sírva fakadok itthon, és van egy fal, amiért ezt nem merem megtenni.
Annyira szomorúvá tesz, hogy sosem éreztem azt az igazi Anyai szeretést, amit làtok ismerősöknél is.
Most várandós vagyok, és szeretném, ha minden formában érezné a gyermekünk, hogy szeretjük, és bàrmi történjék mi ott leszünk neki.
Kicsit félek is, hogy ez a “rossz” szülői minta előttem van, és ezt is viszem tovább, vagy kiütközik valamelyest.. :( bár nagyon szeretnék ellene tenni!
Köszönöm, ha elolvastad, és azt is, ha írsz valamilyen bátorító szót!
válasza:Biztosan. Én 10 éves voltam mikor meghalt anyukám, nem volt egy érzelmes asszony. Mindent megadott, de nem hallottam tőle hogy szeretlek. Apám sem az érzelmek emberek. Sajnos így nekem is nehéz az érzéseimet kimutatnom, párkapcsolataimban is voltak gondok emiatt. A pasik ridegnek, érzelemmentesnek, üresnek láttak. Holott nem vagyok az, csak idő kell míg feloldódok, és megbízom az illetőben.
Én sem tudom azokat a bizonyos falakat ledönteni, kifejezetten kínosan érzem magam ha az érzelmeimről kell beszélnem.
Ha téged ennyire zavar, szerintem szedd össze kicsit magad, és ülj le az anyukáddal beszélgetni. Csak egy életed van. Nem veszítesz semmit, de a lelked megkönnyebbül.
válasza: válasza: válasza:Egy hete hoztam fel egy terapeutámnak, hogy attól félek, hogy a gyermekemmel úgy fogok viselkedni, ahogy azt otthon láttam és tapasztaltam
Az volt a válasza, hogy ő attól nem fél, akkor félne, ha én nem félnék ettől
Észre szoktam venni, hogy most olyan voltam, mint anya és ez így nem jó. Olyankor korrigálok a helyzeten és megpróbálok odafigyelni arra, hogy legközelebb ne úgy reagáljam le
És a legfontosabb, hogy naponta többször mondom a gyermekemnek azt, hogy mennyire szeretem
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!