Az anyám teljesen burokban tartana, a barátomhoz sem szívesen enged el. Mit csináljak, ha úgy érzem, megfulladok ettől?

Elég friss maga a kapcsolat, 2 hónapja vagyunk egy pár. De osztálytársak voltunk középiskolában és általános iskolában is, a szüleit is ismerem, szeretnek. Neki most születtek tavaly ikerhúgai, ezért a ház kicsit át lett alakítva, hogy a picik se zavarják őt, ő se őket. A fenti rész lett neki megcsinálva úgy, hogy a ház oldaláról is fel lehet menni egy lépcsőn, van ott egy nappali/buliszoba, egy hálószoba és fürdőszoba, meg egy vendégszoba. Az emeleti rész olyan, mintha egy külön lakás lenne, semmi nem hallatszódik le. Ráadásul az ő szülei olyanok, hogy hozzájuk bárki mehet, örömmel látják. Gimiben is az ő házuk volt az, ahol mindenki összeülhetett, sütögethettünk a kertben, medencézhettünk. Volt, hogy a szülei is kijöttek hozzánk, de a mai napig van, hogy altatás után áthívják a barátaikat, minket is lehívnak, hogy borozzunk, társasozzunk egyet, sosem éreztem, hogy zavarnék. Anyám mégis mindig, ha megyek, már előtte órákkal nekiáll hisztizni, hogy minek járok oda ennyit, hagyjam már őket békén. Ha ott vagyok, akkor is hívogat, hogy mikor óhajtok hazamenni, ne aludjak ott, ne zavarjam őket. Ha kérdezem, minek jöjjek haza, az a válasz, hogy "csak, legyél itthon". De ha meg itthon vagyok, a szobámban fekszek és netflixezek, mert nálunk semmi családi élet nincs. Ha a barátommal vagyunk itt, anyám muszájnak érzi, hogy bejöjjön a szobámba és elkezdje faggatni, hogy mikor végez az egyetemmel, mik a tervei, anyáék otthon mit csinálnak, hogy vannak a picik. És ez úgy néz ki, hogy mi fekszünk az ágyban, anyám meg áll felettünk, nagyon kellemetlen... Ráadásul sosem kopog, ha kérem, hogy menjen ki, mert kettesben szeretnénk lenni, akkor megkapom, hogy ez az ő háza, akkor jön be ide, amikor akar. A fürdőszobával ugyanezt csinálja, kértem már, hogyha hallja, hogy bent vagyok, mert engedem a vizet, vagy szól bent a zene és csukva van az ajtó, ne jöjjön be. Neki mégis mindig akkor kell pakolnia a mosógépet, akkor áll neki hajat göndöríteni, vagy körmöt festeni. Nem az, hogy szégyellős lennék, de amikor pont szőrtelenítek, nem hiányzik oda... Vagy alszom itthon, és arra riadok fel, hogy ott ül az ágyam mellett és nézi, ahogy alszok, majd utána egész nap azt utánozza, ahogy felugrottam ijedtemben.

Budapesten tanulok amúgy és ezerszer kértem már, hogy járhassak egyedül autóval (harmadéves vagyok). Nem, ő azt nem engedi, mert balesetezek. Inkább hoz-visz minden hétvégén, olyankor kitakarítja a lakást, áthúzza az ágyneműt, átpakolja a cuccaimat, a hűtőt, kamrát. Ezt is kértem már ezerszer, hogy ne csinálja, mert utána sosem találok meg semmit, kosz sincs, nem kell ott rendezkednie. De, mert én nem takarítok alaposan... Most, hogy van barátom, ő is ott alszik nálam néha és számomra kellemetlen, hogy az anyám nekiáll lehúzni azt az ágyneműt, ahol egész héten együtt voltunk. Ez a másik, hogy miért alszik ott, nincs neki otthona?! Mondom de van, dehát együtt vagyunk, napközben nem tudunk annyi időt együtt tölteni, miért ne alhatna itt... Hát de akkor is, minek.

Pesten szabadon jövök-megyek, ha itthon vagyok, minden percemről elszámoltat. Minek megyek, hova megyek, kivel megyek, jajj vele miért találkozom, miért megyek oda. Amíg nem vagyok itthon, akkor is hív, hiába tudja pontosan, hogy hol vagyok és kivel. És nekiáll fecsegni, ha meg mondom, hogy jó, majd otthon megbeszéljük, most nem érek rá, fel van háborodva.

De közben meg ha itthon akarok vele, vagy a férjével együtt programot, akkor ordít, hogy ő fáradt és nem igaz, hogy nem bírom békén hagyni.

21 éves vagyok, mégis úgy kezel, mint egy 14-15 évest.

Tavaly nyáron három barátnőmmel elmentünk volna egy bortúrára Villányba, és megbeszéltük, hogy mivel nekem van négyünk közül a jobb kocsim, azzal megyünk. De mondták, hogy vezetnek ők is, ha úgy nekem jobb, meg a 300 km-t nem egyben vezettem volna le, hanem még előző nap elmentünk volna Szegedig (félút kb), mert ott lakik az egyik barátnőm és mondta, hogy akkor aludjunk ott egyet, és onnan menjünk, úgy nem kell annyit vezetnem se egyszerre, meg nem megy el egy fél nap utazással. Erre anyám mondja, hogy biztos nem fog elengedni, eszemen legyek már, hát az az ország másik vége. Úgy mehetek, ha ő levisz és majd értem is jön. 20 évesen, úgy, hogy 17 éves korom óta van jogosítványom és rajta kívül senki nem kerít ekkora feneket a vezetésnek... Mert hogy ő mennyire félt, nem tudom, mennyi a hülye az utakon és hányan halnak meg nap, mint nap... Ez igaz, de akkor ennyi erővel akkor is balesetezhetünk, ha ő vezet, ugyanúgy meghallgatok.