Semmit, de tényleg semmit nem engednek meg a szüleim, nem tudok velük semmiről beszélni, mindig az van amit ők akarnak?

Abszolút nem érdekli őket az én véleményem, mindig az van amit ők akarnak, nem lehet velük anélkül beszélni h ne lennének kárörvendőek. Nem merek velük nyíltan beszélni a kisebb gondjaimmal, nem merek előttük sírni vagy rosszkedvű lenni, félek h apám keze eljár mert volt már rá példa és hamar felmegy a vérnyomása. Gimibe mennék tovább nem jövőre hanem azután és már leszögezte h nem költözhetek kollégiumba, kívan zárva. Van egy helyi gimi ahova nem akartam menni mert sok nem szeretett osztálytársam és évfolyamtársam megy oda, és úgy gondolom már most eldöntötték h oda felvételizem és kész. Nem tetszik a külsőm, nem vagyok vele 100%ban megelégedve de ezt nem mondom nekik, nem merem. Mem akarok hisztisnek tűnni de jó sok ideje így látom. Nem tudok velük őszintén beszélni 😔 mit csináljak? Valaki hasonló érzésekkel? Nagyon köszönöm ❤️