Szerintetek miért volt ilyen velem apukám egész életemben? Többi lent

Talán értelmetlen is a kérdés már,hiszen 30 éves vagyok, csak sokat rágódom rajta mostanában. Anya egyedül nevelt fel,apához csak hétvégente jártam. Anyának semmi pénze nem volt,gyerektartáson élősködött, egyikük sem akart engem, csak anya nem jutott el abortuszra.

Apa folyton kritizált bennem valamit már gyerek koromban is,pl hogy nem tartom egyenesen magam, el vagyok hájasodva, de sportolásra nem biztosítottak lehetőséget,sem minőségi élelmet hozzá.(ergo még egy sportcipőm sem volt futni járni, nemhogy rendesen eljárni valami órára) Néha meg-meg vett holmikat, de mindig úgy éreztem lelkiismeret furdalásból,hiszen egy nap 1-2 óránál nem volt több ideje rám egy héten,vagy kéthetente.

A családjának sosem mutatott be,rokonaimat nem is ismerem az ő részéről.

Mindig úgy volt vele,ha szükségem volt valamire, pl egy pulóverre télen,vagy egy bakancsra,hogy minek az nekem,luxuscikk. Sokszor felajánlotta,hogy a nagymamám ruháit nekem adja,de hát a néni,még a 30as években volt fiatal,szval ezt inkább kihagytam.

Kicsit úgy éreztem mindennel,hogy teher vagyok neki, addig voltam kedves számára,amíg nem volt valami amit ki kellett fizetni a suliban,vagy nem volt valami alapvető cikkre szükségem,pl. télikabát,mert az előzőt kinőttem vagy ilyesmi. Akkor aztán minden rossznak lehordott,semmirekellőnek,aki csak viszi a pénzt (kb 8 évesen is már) és azután nagy nehezen kaptam egy kabátot hogy ne fagyjak meg. Pontosan tudta,hogy anya ver mint a rongyot,mégsem vett magához.

Mostanában is mindig így áll a dolgokhoz, pl a hajam kihullott betegség miatt, és hogy jól van az nekem,ne foglalkozzak vele, vagy ne tömessem be a fogam mert minek az. Szerencsére ezekbe már nincs bele szólása,mert van saját keresetem,magam is ki tudom fizetni az orvost,csak rosszul esik,ha valamiről beszélünk,mindig az a válasz hogy jó az neked,ne foglalkozz vele.

Ezzel szemben azt látom az ismeretségi körömben hogy a szüleik támogatják őket,legjobbat akarják gyerekeiknek, és ez olyan rosszul esik hogy így áll hozzám,még lelki támogatást sem kapok,csak azt hogy mekkora egy szar vagyok. Sikertelennek nevez,mert 5 év munka után nem tudtam még saját erőmből házat venni budapesten alkalmazotti fizetésből.

Szerintetek miért volt ilyen velem?