Anyukáddal vagy anyosoddal jössz ki jobban?

Anyámmal azért egyszerűbb minden, mert kerek-perec megmondom neki, ha valami nem tetszik abban, amit csinál. Anyósnál meg mindig az van bennem, hogy nem akarok vele rossz viszonyt hátralevő éveiben.

Szóval az alapvető különbség ott van, hogy tudom, hogy anyám soha semmiért nem őrizne tartósan haragot velem szemben.

Ettől más a szülő-gyerek kapcsolat a párunk szüleivel való kapcsolathoz képest.

Mindkettővel és egyikkel sem. Anyósom "jófejebb" ha mondhatok ilyet, és nem ma jött le a falvédőről, bármit elér. Ellenben anyámat még mai napig is nekem kell ide oda elkísérni, mert ő nem tud intézni magának semmit.

Másrészről meg anyámmal, mert neki mindig megmerem mondani mit gondolok, még akkor is ha a negatív, viszont anyósomnál munduntalan a kedvében járok, mégha nem is értek egyet, nem mondom. Pont azért mert karakán, és úgysem lehetne meggyőzni, de isten ments hogy haragban legyek vele. Inkább tartózkodó vagyok.

Anyósom barátságos, közvetlen, őszinte, jó fej, komolyan. Amikor terhes lettem, neki mondtuk meg először, esküvőnél ő segített legtöbbet (szűk körű volt, de azért megkértem pár dologra, örömmel segített). Babaruhákat vele rendezgettem, szülés után is jött, hívtam, örültünk neki mindig. Utána is vigyázott a gyerekre, bárhova mehettünk kikapcsolódni, ha igényünk volt rá. Csak jót mondhatok rá.

Anyukám más. Nem azt mondom, hogy rossz anya, de sajnos szeret sumákban iszogatni. Soha nem lép át egy határt, de akkor is látom rajta, és ez mindent agyoncsap:((((