Miért kell úgy fennakadnia anyunak azon, ha nem kínálom meg őt édességgel, ha nincs itthon?
Ha van valami édesség nálam(mert mondjuk kaptam valakitől, vettem magamnak, vagy bármi), mindig feltűnik neki. És az is feltűnik neki, ha elfogy, mert mondjuk meglátja az üres csomagolást a kukában. (Nem túrja a kukát, csak látja ha dob ki valamit.) És mindig szóvá teszi, hogy meg se kérdeztem őket, hogy kérnek-e. Pedig amúgy, ha olyankor állok neki édességet fogyasztani, amikor itthon vannak a szüleim, akkor megkérdezem, hogy kérnek-e. De ha olyankor kívánom meg, amikor nincs itthon senki, akkor nyilván nem fogom órákig lesegetni a csokit, hogy valakit majd megkínáljak, ha 5 órával később hazaér valaki.... Vagy a kedvencem, amikor anyu is bonbont kap névnapjára, meg én is. És ugyanakkor van a névnapunk, tök ugyanolyan mind a két bonbon, de ő kivan azon, hogy nem kínáltam meg őt....(Hozzáteszem ő sem engem.) De most mit kínálgassam, ha az övé is ugyan tök ugyanolyan, és nincs is otthon, amikor mondjuk felbontom és veszek belőle..?
Én amúgy nem mondanám magam ezzel önzőnek, ha van valaki a közelemben nyilván megkérdezem, hogy kér-e, de ha nincs senki akit megkérdezzek erről, akkor nyilván nem fogok órákig várni.
Vagy most velem van a baj? Egyáltalán miért kell felhánytorgatni, ha nem kérdezem meg, hogy kér-e? Pláne, hogy többnyire csak akkor nem kérdezem meg, ha nincs is otthon.
Eljön az idő, amikor te veszed az és dességet anyádnak😃. Nem vagytok torkosak? Édesség írigység? Különben "anya neked vigyázni kell az alakodra,"
Aztán jön 10 éven belül a depis korszak, hogyan foggyak le. Ne szeret senki engem, utálom a testem stb. Ezért kérlek mindig tegyél félre anyádnak ne legyél torkos. Ha meg ő hízik el, "Anya te akartad"
Nem tudom, mi valami perverz család lehettünk, de soha nem tették szóvá se a szüleim, se én nekik, se a tesómnak, ha valamelyikünk megevett valamit.
Mostanában nem győzöm letolni a 16 éves lányomat, mert valahonnan felvette azt a hülye szokást, hogy megkérdezgeti, hogy megeheti-e ezt vagy amazt, például a hűtőből. Egyszerűen nem fogja az agya, hogy itthon van, és a saját otthonunkban az a minimum, hogy azt eszünk meg, amit csak akarunk.
Értelemszerűen akkor is, ha éppen egyedül van itthon, és nincs kitől megkérdeznie, hogy megeheti-e. Ne kelljen már se szülőnek, se a gyereknek úgy viselkednie, mintha vendégségben lenne.
De biztosan én látom rosszul.
Szerintem nincs veled baj.
Anyukád kicsit játsza a mártírt, azt akarja éreztetni, hogy nem gondolsz rá, és ezért nem hagysz neki csokit.
A bonbonosra inkább nem is mondok semmit.... mert nem is értem.
Amúgy meg szülőként úgy gondolom, hogy elég gáz, ahogy viselkedik, mert nekem soha eszembe nem jutott megenni a gyerekeimtől a csokit, sem elvárni, hogy hagyjanak nekem. Inkább én adtam nekik az enyémből.
Ettől függetlenül meg szoktak kínálni, de ha nem vagyok otthon, és valamelyik megeszi a csokiját, hát nekem eszembe nem jutna számonkérni, hogy miért nem kínált meg. Az övé, megette, egészségére.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!