Az apám barátnője miért akarja rám erőltetni az akaratát? Miért kéne az ő életét éljem?

9 év van közöttünk, én most vagyok 16 éves, ő 25. Annak ellenére, hogy a testvérem lehetne, általában jól megvagyunk. Kivéve, amikor azt akarja, hogy az ő életét éljem, úgy döntsek, ahogy szerinte jó.

Pl. most szerettem volna nyárra szőke lenni (sötétbarnából). Tudtam, hogy ez egy elég költséges és veszélyes folyamat, de annyira régen akartam már, hogy gondoltam miért ne. Felvázoltam itthon, erre ő kiakadt, hogy meg ne próbáljam, anno amikor ő gimis volt, vörösre festette a haját és még évek múlva is vöröses fénye volt a hajának, pedig már régen "visszabarnult".

Ugyanabba az iskolába járok, ahová ő járt és mikor elkezdtem tavaly szeptemberben, konkrét listát írt, hogy melyik tanárnál mire figyeljek, kinél hogy puskázzak, melyik tárgyakkal nem kell foglalkozni. És én nagyon szerettem a rajzot, járni is akartam belőle szakkörre, de szerinte felesleges, mert úgysem jelent semmit, nem érettségi tárgy és csak az időmet vesztegetném. Meg már 9.-ben azzal traktált, hogy a választott tárgyam az érettséginél mindenképpen a második idegen nyelv legyen, mert hogy azt úgyis csak az adott tanár fogja beszélni, aki szóbeliztet és ha szeretni fog, bármiről beszélhetek, úgyis ötöst ad. De hogy a legjobb az lenne, ha az angolt és a spanyolt (az a 2. nyelvem) még 12. előtt letudnám, tehát megcsinálnám mind a kettőből az osztályozóvizsgát és az előrehozott érettségit, mert így akkor 12.-re maradna a magyar, matek és a töri.

Vagy valamelyik nap berontott a szobámba, hogy mit szólnék hozzá, ha a névnapomra tőle egy profi sminkoktatást kapnék, mert hogy ő kamaszként ennek mennyire örült volna, ha nem otthon, egyedül kell bénáznia és évek alatt kitapasztalnia, hogy mit hogyan kell, mi áll neki jól. Mondtam, hogy én nem nagyon sminkelek, van egy spirálom, 3 rúzsom, egy alapozóm és púderem, ezeket is csak alkalomadtán használom és nem nagyon hoz lázba ez a "full glam" style. Nem baj, azért jó, ha megtanulom szerinte...

Továbbtanulásnál is azt a szakot, egyetemet szajkózza folyton, ami szerinte a legjobb és hogyha ő újra 18 éves lehetne, biztosan oda menne, mert az mindenre jó és vagyonokat lehet vele keresni (jog). Mondtam, hogy még nem tudom, mi érdekel, nem vagyok 100%-ban biztos, hogy a jog nekem való lenne. Nem baj, azt elég elvégezni és amúgy is rengeteg barátnője azért ment oda, hogy férjet fogjon magának, ha már az sikerül, nyert ügyem van... (igen, ezt így)

Azt érzem, hogy ő a saját rossz döntéseit az én életemben akarná helyrehozni, pedig nagyon mások vagyunk. Mindig azzal jön, hogyha újra lenne esélye, hogy gimibe járjon, azonnal menne, mert nagyon hiányzik neki. Kicsit azt érzem, hogy neki ezek a kamasz évei voltak a legjobbak és most általam akarja újraélni. Ha itt vannak a barátnőim, mindig lejön hozzánk beszélgetni, iszogatni és mindenki szerint ez tök jó, mert ha kérjük, hogy hozzon valamilyen piát, akkor simán hoz és ki sem kell fizetnünk, vagy nyáron vett nekem IQOSt is, szóval jó fej, de mikor egész este az ő gimis sztorijait, meg bulijait kell hallgatnunk, az kicsit fárasztó. Nem akarom megbántani, de néha sok és szeretném, ha észrevenné magát...