Meddig normális egy szülőtől a kiabálás?
Arra lennék kíváncsi ki mit gondol arról hogy milyen szinten és milyen okból számít még nevelésnek ha egy szülő dühös és kiabál és honnantól bántalmazás. Bántalmazásnak számít-e ha a szülő a gyereket ,mint személyt szidja és nem csak a gyerek cselekedeteit? (itt nyilván nem jogi értelemben hanem így morálisan)
Gondolkodtam ezen, de nem tudtam konkrétan meghatározni :)
16/L (és igen jelen esetben én vagyok a gyerek, de ettől függetlenül nem kezelem elfogultan a dolgot szerintem)
válasza:Nem a te dolgod a barátnőjének, sem a pszichológusának lenni.
Forduljon pszichológushoz és tegye rendbe magát, ne a gyerekétől várja ezt.
válasza:Azért nem mindegy, hogy ha hülyeséget csinálsz, leszid, vagy minden aprócseprő fxságért üvölt.
Előbbivel nincs baj, de a második eset ugyanúgy bántalmazás. Attól, mert fizikálisan nincsenek rajtad sebek, lelkileg tönkremész benne.
válasza:Az mind szép és jó, hogy ha a gyerek a valami ökörséget tett akár sokadjára is, akkor rá kell szólni, de a kiabálás fő forrása sokszor nem ez.
Anyám néha pl azért is képes rámordítani, ha megkérdezem, hogy hol a habveró, mikor csináljuk a madártejet. S hogy miért? Mert a munkahelyén felcseszik, s a stresszt a gyerekén vezeti le...
válasza:Igen, tervezünk, igazából beszéltünk róla, főleg mert nekem vannak problémáim anorexiával és ilyesmivel és emiatt. Egyébként hiszek benne, hogy lehetne sokkal rosszabb a helyzet, mert amikor nincs vihar nagyon harmonikus és jó a kapcsolatunk, a barátaim irigyelnek miatta ,mert nem korlátoz, de nem hagy saját magamra :)
Szóval igen ,az lenne a legjobb ha terápián vennénk részt, ő sem elutasító ezzel szemben. Egyébként is nagyon nyitott és tájékozott, a téma nem áll tőle messze :) Köszönöm a tanácsot!
válasza:Nem éhség sztrájk :D lehet csak viccből írtad de ez igazán nem anyukám hibája csak és ezt tudom. Rengeteg olvastam róla :)
illetve nem "nekik" egy szülő van képben. De tudom hogy jó szándékkal írtad, csak letisztáztam :)
válasza:Olyan nincs, hogy csak és kizárólag anyukád hibája, ezt a "megküzdési stratégiát" te választottad (nem tudatosan), sok másikkal szemben, és még ha tényleg "csak anyukád hibája" akkor is te vagy az, aki elsősorban tehet a megoldásért.
Sajnos ez a felnőttkor egyik első lépcsője. A szülők/nevelés sok mindenért hibáztatható és talán hibás is, de az arra adott reakciókat az egyén választja meg (ha nem is tudatosan) attól függően, hogyan dolgozza fel a történteket, és az egyén tehet a megoldásért. Persze nem segítség nélkül, főleg nem kiskorúként. Ezért gondolom, hogy mindkettőtöknek egyaránt jót tenne a pszichológus segítsége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!