Meddig normális egy szülőtől a kiabálás?
Arra lennék kíváncsi ki mit gondol arról hogy milyen szinten és milyen okból számít még nevelésnek ha egy szülő dühös és kiabál és honnantól bántalmazás. Bántalmazásnak számít-e ha a szülő a gyereket ,mint személyt szidja és nem csak a gyerek cselekedeteit? (itt nyilván nem jogi értelemben hanem így morálisan)
Gondolkodtam ezen, de nem tudtam konkrétan meghatározni :)
16/L (és igen jelen esetben én vagyok a gyerek, de ettől függetlenül nem kezelem elfogultan a dolgot szerintem)
válasza:"A kiabálás sohasem elfogadható. Persze, értjük, hogy elszakad a cérna, meg nehéz nap"
Én türelmes ember vagyok. Tudok szólni szépen még harmadjára is. Ha negyedjére kell szólni, már egy kicsit ingerült vagyok. Ötödjére már valóban csak kiabálva megy.
Valahogy a gyerekekről lepereg, ha az ember szépen mondja... [...hogy kezdj el tanulni, hogy gyere vacsorázni, hogy le kellene feküdni, stb, stb.] Azt hiszik, ha szépen mondom nem gondolom komolyan. Ha ötödjére nem kiabálnék, az egész napom várakozással telne, és szétcsúszna, mert írhatnék külön-külön személyes kérlelőlevelet mindegyiknek...
Kedves #6-os! Ha a kiabálás még akkor sem elfogadható, ha már négyszer szóltam, hogy tálalva van a vacsora és ki fog hűlni, akkor légyszives segíts nekem, hogy hogyan érjem el másképpen, hogy lejöjjenek...
válasza: válasza: válasza: válasza:először is mindenkinek köszönöm, hogy írt!
nálunk az anyukám az akiről szó van, apukám nincs képben. és nem feltétlen azért tettem fel a kérdést mert azt gondolom bántalmazva vagyok, de tény hogy egy veszekedés után merült fel a dolog. őszintén azt tudom mondani, hogy az eddig látottak alapján anyukám kb a szülők talán legjobb 10%-ba is tartozik akár. szinte mindent megbeszélünk, személyesen az egyik legjobb barátomnak mondhatom.
ettől függetlenül maximum mondjuk havi 3-szor elszakad a cérna. 16 éves vagyok, lassan kisfelnőtt ,az esetek jó részében jól kezelem. olyankor meghúzom magam, megvárom míg elül a vihar és megmondom neki, hogy tudom azért történt mert nagyon nagy rajta a nyomás. de vannak olyan esetek (ezek tényleg ritkák) amikor teljesen kifordul magából. mintha egy másik ember lenne és olyankor teljesen összeomlok, mert képes nekem olyan dolgokat mondani amiket csak azért tud, mert barátomnak tekintem (pl mentális egészség, a saját testemmel való kapcsolatom stb). és alapvetően, a kisebb veszekedéseket meg tudjuk beszélni, de ezek után ha egy kis véletlen pillanatban kicsúszik a számon, hogy amit mondott rosszul esett akkor érzem rajta, hogy pont ugyanolyan ideges lesz és teljesen elveti a témát. olyankor azt mondja ,hogy "így veszekedjen az ember, hogy attól kell félni később mindig fel lesz emlegetve" és engem hibáztat amiért próbálom elmondani mennyire megbántott. nálunk abból vannak veszekedések, hogy mostanában ez az online iskola nagyon leszív. emiatt marad el sokszor tanulás, takarítás és mindig ez az indok a "veszekedésre". de a legutóbbi nem is igazán veszekedés volt. Ő ordított, szidott (és ez volt az első eset, hogy engem mint embert szidott egyébként, pl "beképzelt picsa" "lusta dög" stb) én meg csak úgy voltam és aztán végigsírtam a napot, ezt nem veszekedésnek hívnám de ő igen :/
5-ösnek: ezeket a könyveket ismerem, tervezem elolvasni, köszönöm az ajánlást :)
válasza:A kiabálás a tehetetlenség jele. Igazából logikus. Ha mondjuk, egyszer szólt normális hangerővel, de a szava nem ért célba, másodjára nyilván már hangosabban szól, mert nem tud mit tenni. Tehetetlen.
De, ha esetleg egyből kiabál, az annak a jele, hogy valamiért úgy érzi, hogy a sima szava nem elég. Ennek bármilyen oka lehet egy múltbéli tapasztalattól kezdve mély önbizalom hiányig.
Ha azért kiabál, mert nem figyeltél a halk szóra, az ellen csak te tudsz tenni úgy, hogy már először is odafigyelsz.
Ha minden látszó ok nélkül kiabál, akkor a legtöbb*, amit tudsz tenni, hogy tudatod vele, hogy nem kell kiabálni ahhoz, hogy meghalld.
*: Persze többet is tehetnél, például egy jobb pszichológus módjára elbeszélgethetnél vele, de ez nem tudom, mennyire lehetséges.
válasza:"így veszekedjen az ember, hogy attól kell félni később mindig fel lesz emlegetve"
Te meg így fogadd őt a bizalmadba.:S Más témában mondott dolgokat felemlegetni negatív kontextusban, a bántásodra szörnyű dolog, akár kiabálva teszi, akár nem. Ez bőven kimeríti a lelki/érzelmi bántalmazás kategóriát.
A "beképzelt picsa", "lusta dög" szintén durva.
Éppen ezért fontos, hogy legyen a szülő és a gyerek között egy egészséges határ. Értem, hogy egyedülálló anya, és nagyon közel vagytok egymáshoz, de ha visszaél a bizalmaddal, akkor nem érdemli meg azt.
A helyedben az anyukáddal való kapcsolatod alakításához másik (valóban megbízható felnőtt), iskolapszichológus, gyerekpszichológus segétségét kérném.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!