Az apám miért érzi, hogy 18 éves koromban nevelgetnie kéne még?

3 éves koromban elváltak a szüleim apám szeretője miatt, ő rögtön össze is költözött vele. A nő bennem anyámat látta, vagy valakit, akitől félnie kell, ezért lassan, de biztosan ellenem hangolta az apámat. Az elején még csak azzal, hogy nem vihetett magukhoz soha, mert hogy a barátnője nem akar egy gyereket pesztrálni, meg nem tudnék ott semmivel játszani. Utána már nem jöhetett el hozzánk sem, nem hívhatott fel, pár éven belül csak karácsonykor és a születésnapján láttam, amikor mamáék vittek magukkal hozzájuk. Nem tartottuk a kapcsolatot, sosem érdeklődött felőlem, vagy az életem felől. Ha ott is voltam náluk, nem vettek rólam tudomást. Utána lett egy közös gyerekük is, de vele 0 a kapcsolatom, kb a szián kívül nem beszéltem vele többet soha.

Lényeg a lényeg, hogy eltelt 15 év és a nagy szerelemnek vége lett, már el is váltak. Apa meg azóta mintha próbálna hozzám közeledni, de mindig az a vége, hogy megsértődik, vagy vágja a pofákat szó nélkül.

Pl. a nagyszüleimmel (apa szülei) nagyon jó a kapcsolatom, sokat vagyok náluk. Mostanában apa is ott ebédel hétvégente, folyamatos probléma, hogy beszól arra, ahogyan eszem. Válogatós vagyok, sokmindent nem eszek meg még kóstolás szintjén sem. A nagyim ezt tiszteletben tartja, sosem erőltette, hogy olyat egyek, amit nem akartam. Apám ezzel szemben minden alkalommal puffog, hogy mi az, hogy én nem eszek sertéshúst, vagy májat stb. Vagy ha nem lesz üres a tányérom, akkor mi az, hogy én ott hagyom az ételt. Mintha 5 éves lennék.

Vagy most fogok kapni egy autót anyától és a férjétől, apám mióta tudja, folyton azzal jön, hogy ő fel nem fogja minek az nekem, meg milyen nevetségesen fogok kinézni egy akkora kocsiban, ki sem látok majd a kormány mögül (166 cm vagyok). Meg hogy bezzeg másnak még olcsóbbra sem telik, nekem meg rögtön csak egy bizonyos márka kell. Amikor szóltam neki, hogy inkább maradjon csendben, mert ő ehhez egy forintot nem ad és mikor a jogsit csináltam, akkor sem ajánlotta fel, hogy kifizeti a felét, vagy legalább az órákat, szóval sok köze nincs hozzá, hogy én mit akarok vezetni.

Az apám és nem tagadom le sehol, de engem egy másik férfi nevelt fel. És neki is volt már akkor egy gyereke az előző házasságából, mégsem tett soha különbséget közöttünk. Én őt sokkal jobban az apámnak tekintem, mint a vérszerinti apámat.

De nem értem, hogy az apám miért most, ennyi év után akarja játszani a szigorú apát, miközben az eddigi életemben még a születésnapjaimon sem volt ott, mert az asszonyka csúnyán nézett volna érte otthon...