Az apám miért érzi, hogy 18 éves koromban nevelgetnie kéne még?
3 éves koromban elváltak a szüleim apám szeretője miatt, ő rögtön össze is költözött vele. A nő bennem anyámat látta, vagy valakit, akitől félnie kell, ezért lassan, de biztosan ellenem hangolta az apámat. Az elején még csak azzal, hogy nem vihetett magukhoz soha, mert hogy a barátnője nem akar egy gyereket pesztrálni, meg nem tudnék ott semmivel játszani. Utána már nem jöhetett el hozzánk sem, nem hívhatott fel, pár éven belül csak karácsonykor és a születésnapján láttam, amikor mamáék vittek magukkal hozzájuk. Nem tartottuk a kapcsolatot, sosem érdeklődött felőlem, vagy az életem felől. Ha ott is voltam náluk, nem vettek rólam tudomást. Utána lett egy közös gyerekük is, de vele 0 a kapcsolatom, kb a szián kívül nem beszéltem vele többet soha.
Lényeg a lényeg, hogy eltelt 15 év és a nagy szerelemnek vége lett, már el is váltak. Apa meg azóta mintha próbálna hozzám közeledni, de mindig az a vége, hogy megsértődik, vagy vágja a pofákat szó nélkül.
Pl. a nagyszüleimmel (apa szülei) nagyon jó a kapcsolatom, sokat vagyok náluk. Mostanában apa is ott ebédel hétvégente, folyamatos probléma, hogy beszól arra, ahogyan eszem. Válogatós vagyok, sokmindent nem eszek meg még kóstolás szintjén sem. A nagyim ezt tiszteletben tartja, sosem erőltette, hogy olyat egyek, amit nem akartam. Apám ezzel szemben minden alkalommal puffog, hogy mi az, hogy én nem eszek sertéshúst, vagy májat stb. Vagy ha nem lesz üres a tányérom, akkor mi az, hogy én ott hagyom az ételt. Mintha 5 éves lennék.
Vagy most fogok kapni egy autót anyától és a férjétől, apám mióta tudja, folyton azzal jön, hogy ő fel nem fogja minek az nekem, meg milyen nevetségesen fogok kinézni egy akkora kocsiban, ki sem látok majd a kormány mögül (166 cm vagyok). Meg hogy bezzeg másnak még olcsóbbra sem telik, nekem meg rögtön csak egy bizonyos márka kell. Amikor szóltam neki, hogy inkább maradjon csendben, mert ő ehhez egy forintot nem ad és mikor a jogsit csináltam, akkor sem ajánlotta fel, hogy kifizeti a felét, vagy legalább az órákat, szóval sok köze nincs hozzá, hogy én mit akarok vezetni.
Az apám és nem tagadom le sehol, de engem egy másik férfi nevelt fel. És neki is volt már akkor egy gyereke az előző házasságából, mégsem tett soha különbséget közöttünk. Én őt sokkal jobban az apámnak tekintem, mint a vérszerinti apámat.
De nem értem, hogy az apám miért most, ennyi év után akarja játszani a szigorú apát, miközben az eddigi életemben még a születésnapjaimon sem volt ott, mert az asszonyka csúnyán nézett volna érte otthon...
Nagyon szomorú történet!
Szerintem nyugodtan közöld olyankor édesapáddal, hogy amikor szükség lett volna a nevelésére, nem volt ott, mostmár nincs rá szükség! Ugyanakkor lehet megbánta azt a dolgot amit tett, és valamilyen szinten szeretné jóvá tenni, csak ő sem tudja hogyan. Szép dolog lenne ha hagynád egy picit közeledni (de ha nem, teljes mértékben érthető, és jogos). Édesanyád mostani férjének tisztelet, és megbecsülés jár! Minden jót!
Én megmondanám neki, hogy ő NEM az apám, pont. Az, hogy tudott élvezni egyet, nem nagy teljesítmény, és itt ki is merült a szülősége.
Legyél te is kemény vele nyugodtan, mert ő hagyott el, szrt le eddig és tahóskodik most.
A többiek tök jól leírtak mindent, nem tudok jobbat/mást hozzáfűzni.
off
Kérdezni viszont szeretnék Kérdező és nem kötekedni, csak kíváncsi vagyok.
Honnan tudod, hogy nem ízlik valami, ha meg sem kóstolod? Pl. már az illata olyan, hogy nem szimpatikus? Tényleg, csak a kíváncsiság, mert engem apu úgy nevelt, hogy legalább kóstoljam meg és ha nem ízlik ok, de kóstolás nélkül ne mondjam rá, hogy nem ízlik, mert nem tudhatom.
Köszönöm szépen, ha válaszolsz!
az én szüleim együtt vannak, de apám nagyrészt a családtól távol dolgozott, amikor meg ottthon volt, facebook, haverok, politika, kb jó 15 évig egyáltalán nem is volt velünk... aztán amikor kirakták a helyéről és kénytelen volt hazajönni, ugyanez, mint te apáddal, elkezdett belepofázni, hogy hogy élünk, milyen az életritmusunk, hoyg viselkedünk, mennyit és mit tanulunk, pedig egy 17 meg egy 21 évesnek már semmi szüksége egy semmiből előkerült vénember hisztériájára... anyánk meg csak védi, hoyg ő az apánk és meg akar ismerni minket. lett volna rá jó húsz éve.
szerintem ez ilyen, visszajön, realizálja, hogy elveszette a tulajdonát, és akkor most csakazért is lehúzna, hogy akkor így érzelmileg magához köthetne... szerintem csak viselkedj vele úgy, mint bármelyik másik távoli rokonnal, akivel háromévente összefutsz egy esküvőn, "igen, jó, biztos igazad van, szia", és csinálj úgy mintha ki se nyitná a pofáját.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!