Miért jön mindjárt azzal a legtöbb szülő,ha nem tetszik valami, akkor el lehet költözni otthonról? Pl az én anyámmal és apámmal nem is lehet feleselni sem, mindig úgy kell lenni mindennek, ahogy ők mondják.

18 éves kora alatt a kiskorú eltartottnak minősül. Ami azzal jár, hogy a szülőnek KÖTELESSÉGE életszintjétől függően a lehető legtöbbet megadni az eltartottnak, ezzel nincs is probléma. De pont ebből következik, hogy Te eltartottként függessz a gondviselődtől, vagyis gyakorlatilag egy alá-felé rendeltségi viszony alakult ki. Amiben te nyugodtan hangoztathatod a szüleidtől eltérő politikai nézeteket, nekik ettől még ugyanúgy kötelességük téged eltartani (18 éves korodig). Amíg etetve, ruházva vagy és finanszírozzák a tanulmányaidat nem egészen értem, hogy te min szeretnél változtatni.

Te elmondhatod a véleményedet, ha a szüleid hülyeségnek tartják (függetlenül attól, hogy valóban az-e vagy nem), akkor nem értenek egyet veled és esetleg bántó dolgokat mondanak. Na bumm. Ettől függetlenül gondolom kapsz vacsorát.

Fölösleges arról vitatkozni, hogy egy tinédzsernek vannak-e kötelezettségei, mert nyilván vannak, csak az, hogy te kapálsz-e, mosogatsz-e, a családi hierarchia szempontjából teljesen irreleváns.

"Mi ennek a lényege? Hogy kikészítsük a gyereket, és minél előbb kopjon le otthonról?" nem, hanem az, hogy ameddig nem kopott le otthonról, addig ő alárendeltségi viszonyban van abból a szempontból, hogy nem övé a végső szó. Szeretném, kérdező, ha kifejtenéd, hogy szerinted hogyan működik egy család? A 40 éves szülők dolgoznak, megteremtik az életfeltételeket, a 17 éves gyerek pedig mondja, hogy mi hogyan legyen? Nem sokáig működne ez így. De ha majd te leszel szülő, a saját házadban azt csinálsz, amit akarsz. Na ez a lényege

(20/f)

"17 évesen igenis túl koros vagy már! Nagyon sokan ennyi idősen albérletben vagy kollégiumban laknak, dolgoznak! Függetlenek a szüleiktől!" Hááát... Ez nem egészen így van.

Tizenhét évesen a legtöbb gyerek otthon él, egy kisebb részük van koliban, albérletben meg legfeljebb az, akinek a szülei valamilyen különös okból fizetnek egyet. Azért normál esetben a gyerek ebben a korban még tanul, diákmelóból meg nem lehet kifizetni egy albérletet.

És igen, pár száz évvel ezelőtt meg tizennégy évesen szültek, de valószínűleg te se lennél elragadtatva, kedves válaszoló, ha a tizennégy éves lányod meglobogtatná előtted a terhességi tesztet, és közölné, hogy mostantól a baba apja tartja el, akinek hozományt kell fizetned :D Változnak az idők. Az emberek tovább élnek, így később is nőnek fel. A szülőnek pedig igenis kötelessége a gyereket eltartani, ha már bevállalta. Persze nem azt mondom, hogy nem hozhat szabályokat a szülő, rá lehet bízni a gyerekre a házimunkát, és persze szankcionálhatja is, hogy ha nem teljesíti ezeket (nyilván észszerű határon belül). Nem is ezzel van a baj, de nehogy már az legyen a különös kegy, ha a szülő betartja a törvényben leírt kötelességét, és ellátja a gyereket, akit tizenhét éve tudatosan bevállalt az életébe. Mondjuk általában az a baj, hogy rohadtul nem tudatosan vállalta be, nem gondolkozott el azon, hogy mivel jár ez, és most ennek issza meg a levét a gyerek. Kérdező, szerintem ez a válasz a feltett kérdésedre: a szüleid generációjára jellemző, hogy csak úgy lett egy gyerek, mert hát "kell az", "gyerek nélkül nem élet az élet", aztán rá kellett jönniük, hogy nem egy szobanövényt szültek, hanem egy önálló embert önálló véleménnyel, akit nem rakhatnak be a sarokba, ha éppen nem szeretnének vele foglalkozni. Pedig ez ilyen. Ha veszel egy kiskutyát, akkor számítani lehet arra, hogy az elején szétrágja a cuccaidat, amíg meg nem tanítod neki, hogy ezt nem szabad. Ha szülsz egy gyereket, akkor számítani lehet arra, hogy sokat fog sírni, lesz dackorszakos, és lesznek vitáitok, veszekedéseitek, és sokszor fog különbözni a véleményetek. Aki egy ilyen véleménykülönbség miatt már rakná ki a kiskorú gyerekét otthonról, az nem készült fel alaposan a gyereknevelésre.

Egyébként vicces, hogy sokan még azt se tudták, mi a kérdező problémája, de már elkezdték szidni, hogy biztos nem segít a háztartásban, pedig rohadtul semmi erre utaló nem volt a kérdés szövegében. Engem speciel jobban zavar a "boxzsáknak használ" kifejezés... Kérdező, ezt képletesen értetted, vagy tényleg ver az apád? Mert ha utóbbi, akkor az nem oké. Nagyon, nagyon nem oké. Akkor én is csak azt tudom javasolni, amit ő: költözz, amint lehetőséged adódik, a saját érdekedben.

A politikai vitáknál egyébként én is azt tudom javasolni, hogy legyél te az okosabb. Tudom, baromi nagy igazságérzete van mindenkinek ebben a korban, és nagyon nehéz ezt félre tenni, de hidd el, nem éri meg belemenni a dolgogba. Apád véleményét úgy se fogod tudni megváltoztatni, csak annyit érsz el, hogy megint állni fog a bál. Te ne hozd szóba a politikát, ha meg ő kezdi el mondani, akkor bólogass, és magadban nyugodtan nézd hülyének, vagy menj be a szobádba, írj egy rantet a politikai nézeteiről, vagy ilyesmi.

Az éremnek két oldala van, de a feleselés oké, normális, és ha csak ez a probléma, az kamaszkori dolog.

Én is kiabáltam apával 15-16 évesen, ha valami nem tetszett (igazságérzetem az egekben volt már akkor is), DE mellette takarítottam, tanultam, és amikor sokáig dolgozott, elkészítettem a vacsoráját meg a másnapi ebédet, hogy ne neki kelljen a 10-12 óra meló után.

Szóval nem az volt, hogy csak követelőzök meg bunkózok, AZ nem oké. Sosem, senkivel szemben.

Ne stresszeld magad. Eljön az az idő, amikor majd ő lesz kénytelen veled lakni, esetleg ápolni kell, vagy etetni. Nem lesznek ott szabályai.

Sok szülő veri a mellét hogy neki aztán hatalma van a gyerekei felett, azt meg elfelejtik hogy egy nap azokra a gyerekekre lesznek ráutalva.

Vannak olyan idősek, akikre senki nem nyitja az ajtót. Elmondják hogy de bezzeg ők felneveltek 3 gyereket. De hogyan..........