"Hazudtam" a doktornőnek?
Lassan három éve annak,hogy kórházba kerültem depresszió miatt. Ahol az a tünetem is előjött,hogy hánytattam magamat sajnos. Azóta amióta kijöttem a kórházból szépen lassan abbamaradt ez a folyamat és nem hánytattam magamat. Viszont most újra előjött nálam ez a tünet. Nem rég ezt a panaszomat el is mondtam a doktornőmnek,hogy nagy valószínűséggel bulimiás vagyok. Anyum ezen tökre kiakadt,hogy hogyan mondhatok ilyeneket hisz az lehet csak bulimiás aki vékony és akkor sem hiszi el magáról hanem tovább hánytatja magát.
Ha folyamatosan hánytatom magamat az a bulimiának számít vagy igaza van anyukámnak és vagyok a hülye? Az egyik barátnőm szerint amiről édesanyám beszél az már az anorexiát surrolja.
"Hazudtam" volna a dokinak,hogy bulimiás vagyok vagy ez már sajnos az a betegség? Nem jó kedvemből hánytatom magam tisztába vagyok a súlyával viszont nem tudok leállni vele és ezért kértem volna segítséget az orvostól csak édesanyám leszidott miatta.
Nyugodtan javítsatok ki,hogyha anyumnak van igaza de régebben amikor még bent feküdtem a kórházba azt mondták az orvosok nekem,hogy ez bizony bulimia viszont anya állítja,hogy ez nem az..
Anyukád nem orvos.
Ne hánytasd magad, mert nagyon káros.
Jó hogy elmondtad, kérj segítséget.
nincs igaza anyudnak. jobb lenne, ha komolyan venné, hogy te őszintén elmondod, hogy hánytatod magad, és nem tudsz leállni.
pszichiáternek nyugodtan mond el.
Az orvos kompetenciája, hogy diagnosztizáljon, ő ért hozzá, ő tanulta és gyakorolja a szakmát. Majd ő eldönti, hogy bulímia vagy anorexia, hidd el, többet tud róla mint te vagy anyukád.
A te dolgod az, hogy a tüneteket (pl. hánytatod magad) elmondd neki, a diagnózist hagyd rá! Az viszont fontos, hogy minden tünetet őszintén elmondj neki, akár a legapróbb dolgokat is - lehet, hogy lényegtelen, de lehet, hogy segít a diagnózisban! A tünetek pontos ismerete nélkül nincs helyes diagnózis, következésképpen megfelelő kezelés sem - a te érdeked, hogy mindent őszintén megossz az orvosoddal, még akkor is, ha kellemetlennek érzed!
Ne is haragudj, de nem csodálom, hogy ilyen tünetei vannak. Depresszió, és bulimia. Anyukád vagy nem akar szembe nézni a valósággal, vagy ha igen, akkor nem akarja elfogadni.
Neked kitartást, és mindenképp legyél őszinte az orvossal. És az ő tanácsait kövesd!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!