Az első gyerek lesz mindig a szülők kedvence?
Mi ketten vagyunk testvérek, már felnőtt nők, férj és gyerek is mindkettőnknél, de a mai napig látszik, hogy nővérem a 'kis kedvenc'.
Pedig nem követtem el semmit, mindig tanultam szépen, barátokkal is mikor volt rá idő, akkor bicajozni mentünk, soha nem cigiztem, és alkoholt sem ittam, a mai napig sem. Sportolni jártam. Tehát nem voltam sose deviáns sem. Nekem alig mondtak el valamit, amíg nővéremmel kb mindent megosztottak.
Miért nem voltam soha elég jó a szüleimnek? Mert 'csak a 2. gyerek' vagyok? Nem nekik akarok mindenben megfelelni, csak így ennyi idő elteltével gondoltam már fog változni a helyzet, de nem.. Ennek ellenére szoktam hazalátogatni anyához, de mégsem olyan.
Mi ketten vagyunk, és a hugom a kedvenc. Én le voltam szarva, rá 5 évre született a hugom, és hirtelen ő lett az istenkirálynő. (És ez nem a klasszikus "nagyobb tesó féltékeny a kisebbre" című dolog nálunk.)
Mindig, mindenben neki volt igaza. Hamar levette ezt, mert okos kislány volt, már 3 évesen manipulált mindenkit. Engem provokált, aztán árulkodott, ha erélyesebben rászóltam, persze anyámék nekem üvöltötték le a fejemet, ami neki nagyon tetszett. Utána is ez ment évekig.
Törődésből, szeretetből, megértésből, elfogadásból, bíztatásból messze a TÖREDÉKÉT nem kaptam, mint ő. Engem csak csesztetni tudtak, én voltam a szardarab, mindenben visszafogtal, leócsároltak. Ez a mai napig megvan, ha a hugom otthon van anyámnál, anyám teljesen átmegy hülyébe, a fellegekben jár, ha a hugom a pirosra azt mondja, sárga, akkor az sárga.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!