Azok közül a férfiak közül, akik kizárólag az anyjukkal élnek egy fedél alatt, milyen gyakori lehet a mentálisan betegek, lelkileg sérültek aránya?

Ha önmagában azt lelki sérülésnek tekintjük, hogy nem párkapcsolatban, hanem az anyjával él, akkor egyértelmű :)

Van szerintem két alapeset, hogy az anya nevelése hozzájárul-e ahhoz, hogy a fia nem lesz önálló, vagy az idegrendszere alapból ilyen. Ha több gyerek közül csak egy önállótlan, akkor az nyilván az utóbbi eset. Volt ilyen szomszédunk régebben, a férfi nem volt "idegbeteg" - hogy mondjuk megriadt volna a hirtelen zajoktól vagy bármilyen fóbiája lett volna, sőt brigádvezető is volt. Csak egyszerűen aszexuális volt, nem érdekelték a nők. Az öccsét meg igen, ő alapított is családot. Vagy közismert péda Erdős Pál, a világszerte utazó matematikus, aki mai kifejezéssel asperger szindrómás volt.

Meg van az az eset, amikor az anya úgy neveli a fiát, hogy az önállótlan legyen, holott valószínűleg más neveléssel képes lett volna önálló életre is. Ilyent is ismerek.

Meg vannak a határesetek - nyilván a valamivel eselenebb gyerek anyai túlféltést okoz, és könnyen kialakul egy spirál.

Ha én ezt leírnám ide, hogy nekem milyen kapcsolatom az anyámmal, akkor mindenki lepontozna, lebetegezne...stb.

Nekem úgy alakult az életem, csak anyám van mindenhogyan...

Többet privátban mondok, akit érdekel, mert az emberek nagy része elítélő.