Ez soha életemben nem fog elmúlni?

Szia.

Sajnálom, őszinte részvétem!

Én 19 éves vagyok, és még élnek a szüleim, viszont elváltak. Apuval kb egy hónapja nem beszéltem, nem nagyon keresem, mert ha régebben elvitt magához akkor nem foglalkozott velem, így most már nem is akarok hozzá menni. Anyuval más a helyzet, mivel szereti az alkoholt, és inkább azt választotta helyettem.

Anyu 17 éves koromban jött rá, hogy van egy lánya, akivel lehet hogy kéne foglalkozni, de akkor meg már nem érdekelt, most már ne akarjon irányítani.

Dióhéjban ennyit írnék a hátteremről, és ezzel az a célom, hogy tudd, hiába élnek valakinek a szülei, nem biztos, hogy neki attól jó, vagy jóban vannak.

Én hiszek abban, hogy minden okkal történik, és hiszem, hogy nem hiába történt ez apukáddal. Ha esetleg egy olyan betegséget diagnosztizáltak voltak nála később, amivel csak szenvedne, hidd el, sokkal jobb ez így.

Gondolj bele abba, hogy ő mit mondana most neked, hogyan látná azt, amit most gondolsz.

Próbálj a jó dolgokra koncentrálni, hogy neki lehet jobb volt így.

Tudom, hogy nehéz, én is éltem át igazságtalan haláleseteket..

Próbáld úgy felfogni, hogy milyen jó azoknak, akiknek van, és ne úgy nekik miért lehet ha neked nem.. A negatív gondolkodással csak az idődet veszed el magadtól, és rombolod az egészséged.

Tudom hogy baromi nehéz. De az legyen előtted, hogy mi a jobb neked hosszú távon.

Kitartás!

'ez engem nem vigasztal'

Ugyanigy aki meg majd 40 evesen vesziti el az edesapjat, azt se fogja vigasztalni h te meg 20on eves voltal mikor meghalt apukad.

Az en apukam is meghalt, 20 eves voltam. De eszembe se jut ezen agonizalni, hogy jaj masnak 50 evesen is ott van.

Az meg, hogy meddig es mennyire rossz, az szerintem egyeni. Nekem 3 eve ugyanugy faj es ugyanolyan rossz, nem igazan hiszem, hogy elmulna valamikor.

Ugyanilyen rossz lesz, csak ritkábban fog eszedbe jutni.

65f

Részvétem.

Nem tudom megmondani, hogy valaha jobb lesz-e sajnos. Ismerek olyat, akinek meghalt az édesapja több mint tíz évvel ezelőtt, és azóta nem alszik, max. altatóval, folyton az apját látja az álmaiban.

Sajnálom a veszteséged, de az élet része a halál is, mind meghalunk, meg mindenki más ki, akiket szeretünk. Van, aki nem is ismerte meg egyik vagy akár mindkét szülőjét, mert hamarabb meghaltak. Akkor ő mit mondjon?

Szerintem keress fel egy pszichológust, mert ez a gondolatmenet egy huszonévestől elég furcsa. Kisgyerekek szoktak így reagálni egy veszteségre.