Mit lehet kezdeni egy teljesen életképtelen 18 éves gyerekkel?

Úgy látom te elfelejtetted, milyen 18 évesnek lenni.

Nekem még elég frissek az emlékek, szóval írok pár dolgot:

A 18. szülinapomon úgy este 6-7 körül esett le, hogy "B@$$zus, 18 vagyok..." S mikor pár hónappal később kellett menni szavazni, csak akkor döbbentem rá, hogy most én is mehetek, mikor apám megkérdezte, hogy "Mikor indulunk?" Azt hogy miket csinálhatok s mit nem, ha nagykorú leszek, már 18 éves korom előtt is tudtam, de akkor az csak ilyen nyers információ volt. Úgy néztem egy ideig a politikai reklámokat, hogy akkor nem állt össze nekem, hogy ezek már nekem is szólnak.

Vagy ott van pl a magázás. Múlt héten beszéltem a vezetésoktatómmal telefonon, hogy mikor kezdek, s "Csókolom"-ot köszönt nekem, s egész végig magázott, pedig van egy ilyen 40-50 éves. (Én most 20 vagyok) Az nekem olyan fura volt, hogy mikor letettem a telefont azt se tudtam melyik világon vagyok. Még szerencse hogy leírtam, hogy mikor s hova kell menni.

Én az ilyen magázós beszédet még most se szoktam meg. Eddig max az iskolában kellett magázzak valakit (a tanárokat), mert minden rokon s barát ismerős már olyan 10 éves korom körül megszólított, hogy tegezzem. De még a tanárok magázása se jött mindig össze rendesen. Egyszer pl az info tanárnak magyaráztam egy feladatot. (Mit hogy kell csinálni, stb) Az elején szépen magáztam, de a végére átmentem tegezésbe, mert arra figyeltem, hogy mit mondok, nem arra hogy hogyan mondom. S ha az egyik osztálytársan a teremből kimenet ne kérdezze meg, hogy "Te most letegezted Lestyánt?" fel se tűnt volna. :D

Vagy nálam pl van egy olyan is, hogy jobban stresszelek ha hivatalos helyen van velem egy olyan felnőtt is, aki ismer. Így meg ügyetlenebb vagyok, s még egy normális mondatot se tudok összerakni. Mikor iratkoztam az iskolába, ott volt velem az egyik barátnőm, s neki az anyja (ő vitt be minket a városba). Meg se tudtam szólalni, mikor ott voltunk. :D De mikor tovább egyedül intéztem a dolgokat, a titkárnővel már egész jól elbeszélgettünk, megegyeztünk, hogy tegeződünk, adott pár tanácsot, stb.

A felnőtté válás nem egyik napról a másikra meg, s nem olyan egyszerű, sem érzelmi, sem világnézeti, sem egyéb szempontból.

"Furcsa dolog, hogy az emberek

csak úgy lépnek át másokon.

A felnőttek birodalmában

csak egy lány leszek, fél úton.

Mond el mire számítsunk,

ha messzire indultunk.

Te féltél-e a gondoktól,

a mában a holnaptól."

Nem a te dolgod nevelni, ugyanis a kedves PASIKÁD cs.szte el ilyenné.

Tudod ki foglalkozna egy ilyen kölyökkel... szenvedjen vele az, aki megcsinálta 18 évvel ezelőtt.

9-es vagyok

Uh, hogy tudtam, hogy egy féltéleny, frusztrált nevelő apa vagy, már az alapján is, ahogy beskatulyáztat a gyereket...gusztustalan ember lehetsz, nem szégyeled magad?

Segíteni kellene neki! Tetszik vagy sem, az édesanyjának mindig a saját gyermeke lesz az első, nem pedig a péniszed, édesem :))

Kérdező, azt kéne világosan látnod, hogy ez az elcseszett nevelés a párod munkája. "Mutasd meg a gyerekedet, megmondom ki vagy!" - tartja a mondás, és bizony ebben sok igazság van.

Ha ennyire rossz véleménnyel vagy a gyerekről, még ha jogosan is, miért akarsz az anyjával párkapcsolatban lenni?

beszéljetek már vele és segítsetek neki...

oké, hogy férfiak nem annyira empatikusak, de olvass utána, miért lehet ilyen. Nem pénzért vette, nem örömében csinálja.

miért jobb belerúgni, mint segíteni?