Sokszor megsértődök a 4 éves lányomra és ezt ki is mutatom. Mit tegyek?
Sokszor annyira megsért, annyira nem tudom átadni, hogy mit szeretnék, olyan tehetetlennek érzem magam. És észrevettem magamon, hogy megsértődök, a férjem is mondta, hogy látszik rajtam. Sajnos alapból egy sértődős ember vagyok, gyerekként, kamaszként is az voltam. Nem tudom milyen következményei lehetnek ennek vagy hogyan lehetne nem így reagálni, mert ösztönösen jön. Más is ismeri ezt az érzést?
(A lányom hiperaktív, szenzoros integrációs zavara van mellé.)
Az apuka rengeteget segít. Sőt, mivel én napi 10 órákat dolgozom, ő többet van vele, mint én (ő is dolgozik, de kötetlen munkarendben). Igazából kevés olyan apukát látok magunk körül, mint ő. Végtelenül türelmes, imádja a lányát. Nekem az ő viselkedése itt nem kérdéses, ezért nem is tértem rá ki külön. Velem van a gond, nem vele.
Szedek magnéziumot, illetve mivel inzulin rezisztenciám van, odafigyelek az étkezésre, szedek még C- és D-vitamint, illetve orvosi ajánlásara néha krómot is.
36, nagyon sokat dolgozom egy nagyom kompetitív területen. A felsorolt dolgokra nincs időm sajnos. Napi legalább 10 óra munka mellett hetente 5x kell együtt tornáztatnunk a gyereket. Ez a legfontosabb, a prioritás meg persze a munka, mert lakáshitelünk van. És nem, nem vettük igénybe a CSOK-ot és nem is szándékozunk, még mielőtt...
Ösztönösen jön.
Akkor húzzál el pszichológushoz még holnap, ne tedd már tönkre a gyerekedet.
Bár a férjed is jó hlye, hogy egyáltalán összeházasodott veled.
Amikor érzed hogy jön a sértődés, menj be a fürdőbe, és mondd el a tükörképednek, hogy ő meg csak gyerek. Olvasni sem tud. Ha egyedül hagynám az utcán két napon belül meghalna, nem lehet komolyan venni a szavait.
Ezek után menj vissza a lányodhoz, és magyarázd el neki, hogy miért nem illik ilyeneket mondani.
Mivel sért meg a lányod? Az én fejemben sértődésre az adhat okot, ha valaki szánt szándékkal gonoszságot mond nekem. Ha nem szándékosan mondja, akkor pedig megbánt (de nem sért.) Ezeket a lányod még valószínűleg nem csinálja, ha mégis, akkor nyugodtan elmondhatod neki, hogy ilyet nem szabad csinálni, mert megbánt vele másokat. Sőt, feladatod is megtanítani erre, hiszen te neveled.
Minden más, nem felém irányuló dolog, rosszul esik, frusztrál esetleg idegesít, viszont ezekre nem a sértődés a megfelelő reakció, hanem a különbözőségek kezelése. A gyereked esetében különösen, hiszen rá tényleg hatással tudsz lenni, nem kell ráhagynod, mint egy idegesítő kollégára.
Félre ne értsd, nem a szóhasználatba kötök bele, hanem arra próbálom felhívni a figyelmedet, hogy a sértődés szerintem nem ide való, így kezelni sem a sértődést kell, hanem áthangolni az agyad egy megfelelőbb reakcióra (pl. nagyon felidegesít, amikor huszadjára sem veszi fel a cipőjét), és a megoldást is arra kell keresni, mert az talán könnyebb lesz.
Hú hát napi 10 óra meló mellett még egy egészséges ember is elfárad! Nem hogy aki még mentális problémákkal küzd. Azt írtad kompetitív munkád van, gondolom full stressz az egész. Akkor meg méginkább szükséged lenne az én-időre! Torna, pihi, könyv, fürdő stb amiket korábban írtam.
Apuka tök jó hogy jól elvan a gyerekkel, viszont így akkor sem elég jó a helyzet. Munkaváltás mindkettőtöknek? Te is látod, hogy ez így hosszú távon nem lesz jó.. Mindenképp változtatni kéne, hogy több szabadidőd legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!