Szerintetek jogosan zavar, hogy a családom nem támogat semmiben sem és nem vesznek komolyan?

Mindig teljesen átlagos gyerek voltam, sőt akár kifejezetten jó gyerek, aki szófogadó, szabálykövető, következetes, megbízható stb. Soha nem volt velem semmi komoly probléma (pl. magatartásbeli, drog, alkohol stb.), jól tanultam, “normális” dolgokkal töltöttem a szabadidőmet, nem kerültem rossz társaságba, még tini koromban sem volt semmiféle kilengés. Most is teljesen átlagos életet élek, tanulok és jelen pillanatban nagyrészt otthon vagyok. Ennek ellenére a családom (szüleim és a testvérem) mind úgy kezelnek mintha valami buta, agyatlan, felelőtlen, felvágós, felszínes, idióta lennék. Úgy érzem mindig túlféltettek, tehát pl. úgy engedtek el osztálykirándulásra is, hogy egy fél órás kioktatást kaptam, hogy “ne drogozz, ne igyál, ne cigizz...” miközben kb. normális szociális életem vagy barátaim sem voltak. Bármi ötletem volt, bármi célom volt, bármi érdekelt, bármit szerettem volna kipróbálni vagy megtanulni, ők sosem támogatták és elmondták, hogy ez ezért és ezért nem jó, felejtsem el, nem fog működni, nem fog menni, nem nekem való, nincsen semmi értelme, minek stb. Ne olyasmire gondoljatok, hogy pl. kitaláltam volna, hogy én most mindenképpen világhírű színésznő leszek vagy körbeutazom a Földet.... hanem szimplán el akartam menni dolgozni, el akartam kezdeni egy okj-t, gondolkoztam a jövőmet illetően (hogy mivel szeretnék majd foglalkozni), meg akartam tanulni egy nyelvet, el akartam kezdeni egy új hobbit vagy sportot, tehát teljesen hétköznapi dolgok. Mindre valami negatív reakciójuk volt csak. Mindenbe belekötnek, mindent leszólnak és semmit sem tudnak elfogadni, ami nem egyezik 100%-ban a saját véleményükkel. Maximum kinevetnek vagy elmagyarázzák, hogy miért is vagyok hülye... Nekem ebből már kezd elegem lenni, mert ez nagymértékben ront az önbizalmamon és a motivációimon, pont nem ezt várnám a saját családomtól.