Miért féltik ennyire a gyerekeket?

Mert megváltozott a világ, a felfogás, és ami a lényeg, a gyerek státusza a családban.

Én már tényleg vén vagyok, de engem anyám 6-7 évesen feltett a buszra az egyik városban, keresztanyám meg leszedett 70 km-rel odébb. Félúton megállt a busz, mert volt ott egy híres cukrászda, ahol nagyon finom krémest sütöttek, na ott én is leszálltam, és én is vásároltam nénémnek egy tálcával.

A kisunokám, aki amúgy egy aranyos kislány, majd minden reggel hisztizik. "Nem kelek fel, nem megyek iskolába, hagyj békén." 9 éves.

Úgy elgondolom néha, lehet, az anyja is hisztizett volna, de minek? És kinek? Reggel hatkor elmentünk dolgozni, hétkor ébresztettem telefonon, felkelt, felöltözött, megreggelizett (azt kitettem neki), vette a szendvicsét, amit szintén elkészítettem, bezárta az ajtót, a kaput, és elment iskolába. Délben hazament, nálunk nem volt napközirendszer az iskolában, megmelegítette az ebédjét a mikróban, megírta a leckéjét, aztán játszott, ameddig hazaértünk, ami úgy négy óra volt.

Okos, ügyes, talpraesett ember lett belőle. Viszont a gyerekével, úgy tűnik, nem igazán bír.

Véleményem szerint gyorsabb az információáramlás, sokkal több bűntényről meg balesetről szereznek tudomást a szülők internetről, tévéből, és jobban féltik a gyerekeket. Lehet, hogy amiről hallanak, az másik kontinensen történt, de beléjük áll az ideg, és azt érzik a legbiztosabbnak, ha folyton felügyelik a gyereket és mindenhova autóval viszik.

Évtizedekkel korábban nem is volt ennyi embernek autója, így ha féltették is, akkor se tudták fuvarozni a gyereket mindenhova. Azért jobb is volt, mert ez a kocsisor, ami egy-egy iskola előtt kialakul, hogy lerakják a 15 éves nagy gyerekeket, akiket néha a szomszéd utcából hoztak, ez azért sok. És pont a gyerekeknek lesz később kárára az a környezetterhelés, amit a dugók okoznak, amik azért alakulnak ki, hogy őket biztonságosan az iskola kapu elé rakják.

Nekem a csúcspont az volt amikor anyukám mesélte, hogy tanítja a gyereket és rámutat az ablakra, hogy ott a házunk (pár méterre az út túloldalán volt és külváros,tehát szinte semmi nem közlekedik az úton), mire óra végére autóval érte jött az anyja. Konkrétan látta ahogy kitolat a garázsból azért hogy ott teremjen a szembe levő sulinál. A magyarázat "mert mi van ha hazafelé elrabolják" nonszensz XD

Én 7 évesen osztálytárssal már simán mehettem suliba(kertvárosban éltünk) és tizenéves koromtól is nemhogy egyedül lehettem, hanem nekem kellett a tesómra vigyázni. Sajnos a mai gyerekek, viszont olyan életképtelenek, hogy őket én sem hagynám egyedül.

Azoknak a válasza akik úgy gondolják hogy azokból lesznek drogosok meg züllöttek akiket nem fogtak rövid pórázon engem személy szerint totál meglepett, nekem a tapasztalataim pont ellentétesek. Én is már 9 éves koromban volt hogy este 10-11-ig is kint játszottam a játszótéren két barátommal (igaz falun), este emlékszem volt hogy jártunk az utcákat és becsöngettünk mindenhova meg hasonló butaságok. 12 évesen már én is utaztam egyedül a legközelebbi városba moziba vagy valami hasonló, 14 évesen 120 km-t utaztam nem egyszer vonattal. Számomra az alkoholt és a cigit sem tiltották soha, már ilyen 2-3 éves koromban belenyaltam apám sörébe, 8-9 évesen simán ittam már 1 pohár pezsgőt újévkor vagy húztam le egy felest egy szülinapon. A cigit is kipróbáltam egyszer valamikor alsós koromban, egyszer meg 7.-ben ha jól emlékszem. Mindkét alkalommal rájöttem egy szívás után, hogy ez nekem baromira nem jön be, ezért később ha valaki kínálta én soha nem is kértem. Nekem pont az a tapasztalatom, hogy a hozzám hasonló nevelésben részesült emberek gimiben a bulikban vagy osztálykirándulásokon nem álltak neki cigizni vagy lerészegedni, mert már otthon mindent kipróbáltak amit akartak és így hogy nem volt tiltva valahogy a menőség faktor sem volt meg. Ellenben azokat az embereket, akiket mondjuk csak 11-12.-es korukban engedtek el normális buliba először úgy kellett minden egyes alkalommal összekaparni, és minden bulin részt vettek csak azért mert volt egy lehetőségük inni meg elszívni egy fél doboz cigit.

Ja és nem vagyok ám még öreg, 20-as éveim elején vagyok, tehát az élményeim még ilyen szempontból relevánsnak mondhatók.

Megkérdezhetem, hány gyereked van? Mert szerintem addig nem érted meg ezt az egészet, amíg nincs saját gyereked.

Gyerekként másképp látod. Miért nem engednek, nagy vagyok, tudok magamra vigyázni, stb. Aztán majd szülőként megint másképp látod, amíg a munkában azon jár az agyad, hogy vajon a gyerek épségben hazaért-e a suliból, nem ütötte-e az autó, stb.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a kötözzük magunkhoz a gyereket, és a 15 évest vigyük autóval a szomszéd utcába.

Csak azt, hogy majd megváltozik a szemléleted szülőként, és nem látod ezt a kérdést annyira egyértelműen, mert az majd a te gyereked lesz, és mindent meg akarsz tenni, hogy ne legyen semmi baja.

Szerintem térjünk vissza erre a kérdésre akkor.