Felnőttként ti lelépnétek a szülői házból egyik napról a másikra, úgy, hogy nem is szólnátok előtte senkinek?

Van olyan család, van olyan helyzet, amikor ilyenre kényszerül az ember. Normális körülmények között nyilván nem jön szóba.

Nem szavaztam. Akkor ha a szüleim extrán mérgezőek, és nem hajlandóak családterápiára menni.

Hát általában az ilyen családtagok nem hajlandóak semmiféle külső segítséget igénybe venni, mint pl az utolsó által emlegetett családterápia. Nem is tudják értelmezni az ilyesmit. Ha meg is próbálja az ember rendezni ezekkel a viszonyt, azt félreértik, és utána felhatalmazva érzik magukat arra, hogy minden korábbinál is pofátlanabbul, durvábban tolják. Konkrétan fizikailag válnak veszélyessé a rendezési kísérletektől. Soha senkinek nem javaslok bármiféle rendezési kísérletet, bármennyire is ezt szeretné, és ezt látja elfogadottnak társadalmilag. Bárkinek, aki ilyen problémákkal néz szembe, az egyetlen dolog, amit javasolni szabad, az az, hogy meneküljön, ahogy lehet, minél messzebre. Az életösztön az egyetlen dolog, amire ilyenkor hallgatni kell, és nem mások véleményére, pláne nem innen.