Képesek lennétek megszakítani a kapcsolatot anyutokkal, vagy a családotokkal?

Simán. Egyik szülőm nárcisztikus, alkoholista állat aki folyton terrorizált lelkileg. Amikor elköltözött, próbálkozott néha,de soha nem reagáltam rá és őszintén cseppet sem hiányzik. Sőt felszabadultam.

Csak azért, mert összeköt a vér nem kötődöm hozzá, jobban megsirattam egy régi szomszédomat mikor meghalt, aki helyette is jobb szülő volt, pedig még rokon sem volt.

Ha megint olyan veled mint rég akkor hagyd ott és telefonon magyarázd el neki miért nem akarsz vele többet találkozni(persze ne tudja meg hova költöztél).

Hasonló a helyzet, nekem apámmal volt nagyon rossz a kapcsolatom, állandó feszültség és veszekedések voltak otthon, maga volt a pokol.

Azóta elköltöztem, sokkal kevesebbet tartom vele a kapcsolatot, nem nagyon beszélek vele, egyértelműen nyugodtabb vagyok.

Szerintem amilyen gyorsan csak lehet költözz el onnan.

Nálunk is hasonló eset volt, de amikor elköltöztem valamennyivel javult a kapcsolatom anyámmal.

Nyilván nem felejtek, mindig ott lesz az a tüske, de így hogy nem egy fedél alatt élünk elviselhetőbb.

Ilyenkor már ne a klasszikus anya-gyerek kapcsolatot várd. A szeretet persze adott, de két felnőtt él együtt, és már közel sem azonos világképpel.

Elfogadónak kell lennie. A legtöbb szülő azt képzeli, hogy majd az ő gyereke váltja meg a világot, de legalábbis gazdag lesz és a társadalmi elithez fog tartozni. Ez persze nem jön össze és így is van jól. Ez sokszor csallódásként éli meg, és így próbálja kijavítani a nem létező hibáját.

Én azt gondolom, hogy költözz el amint tudsz, de az egészséges kapcsolat maradjon meg. Nem kell naponta órákat telefonon beszélni, de ha havonta egyszer felugrasz egy kávéra már jó is vagy. Tanuld meg, hogy mi tetszik neki, és próbálj úg nyilatkozni. Megváltoztatni úgy sem fogod tudni.